Nem haragszom. :) A filmet meg megmutatom, akinek csak tudom, de jó részük már amúgy is ismeri László Zsoltot...

Tegnap láttam a Homburg hercegét (persze videón). Még kicsit emésztenem kell Kleist stílusát, de nagyon tetszettek a politikai és morális kavarásai. Összeegyeztethetőek-e a politikai és egyéni érdekek? Joga van-e az uralkodónak saját íze szerint alkalmazni a szabályokat? Hogyan fér össze háború, becsvágy és szerelem? "Uram, a legfőbb törvény, melynek a hadvezér szívében élni kell, sosem lehet akaratod betűje." - mondja, Kotwitz, egy bölcs tábornok a választófejedelemnek.

Láttam-hallottam egy nagyon szép monológot. Bejön a színre Homburg (LZS), aki tudja, valószínűleg kivégzik már. Szál gyertya nála, melyet letesz a padlóra, s maga is leereszkedik a földre, egyszerűen, minden drámaiság nélkül. Ez látszik a szemében: "Az élet..." És akkor megszólal (szinte meg sem lepődöm a szavain):

"Az élet utazás: mondja a dervis. S milyen rövidke. Persze: pár arasznyi égből pár arasznyi földbe. Hát hadd telepedjek le így félúton. Ki vállán hordja még fejét, remegve csüggeszti mellére holnap, s holnaputánra már lábához ejti. Bár azt mondják, napfény ott is ragyog, s még tarkább réteken, mint itt. Na jól van. Csak az a kár, hogy elrohad a szem, amely láthatná ez ékes dolgokat."

Az ártatlan, hirtelen kedvű, nagyszívű, bolond Homburg herceg vallomása. Sokszor kérdezi, ahogy fordul a szerencséje (és sokszor fordul ebben a drámában), vajon mi marad az embernek, túl életen és halálon? Túl a törvények igazán és hamisságán.

No, ennyit mára. :)

Várom a további képeket. :) Magam pedig bevetem magam a könyvtárba.