Nnna, most láma voltam, bocs...

Hááát, Kérdőjel... Én nem így képzelem a bimbódzást, hanem inkább így:

A zsenge vágy szíven tapint
Mert napfény hullt ránk és mosoly,
Elűzve apró gondjaink,
Lánytréfáin kacagva s oly
Heves keblére bújva lett
Fölöslegessé mind a szó:
A lelkem ontott könnyeket
És nem kellett megnyugtató
Beszéd - ő sem kérdezte: miért,
Csak rám vetette halk szemét.

Marcipán