Láttam már iskolát, hátulról mentünk be, de eszem ágában sem volt előremenni, és ezt nem is tervezem. Hála jó szüleimnek, kik itt a szobában horrrtyognak szanaszét, ez nem lesz szükséges. Ők úgy gondolják, hogy majd olvasni is megtanulok az utcán, mert az az igazi iskola. A utcai harcban, boxolásban már képezem magam. Jóatyám cipészinasnak, édesanyám meg kisérleti nyúlnak akar adni, ezen még vitáznak, bár anyu szerint az utóbbival több lé kerül a házhoz. Ezt nem teljesen értem, mert így is folyton tele a hűtő folyékony kenyérrel.
Én különben is felvilágosult gyereknek tartom magam, úgy hogy ne akarjanak ők engem kényszeríteni. Én az ilyen csodás időt a földeken akarom tölteni, bivallyal szántani, kapálni, rabolni, libát tömni, ez a nekem való élet. Amikor lerészegednek, és nem netezem, akkor el szoktam szökni az öreg Grinya bácsihoz kaszát kalapálni.
(Köszönöm, de Tomás Manust nem mi várjuk, talán a Rózsa Gyuri.)