szerintem az önbizalomhiány egy bizonyos erkölcsi-lelki határig fejleszthető. Az erkölcsin azt értem, hogy nyilván nem fogok az önbizalom-terápia után sem olyan döntést hozni, ami erkölcsi percepciómmal ellentétes; de ezt már nem az önbizalom hiánya fogja okozni (jujj, én ezt nem merem megtenni), sokkal inkább a morális józanság. A lelki határon pedig azt értem (és ezzel egyetértek veled), hogy a vele született ill. az évek során beszedett 'sebek', amelyek az önbizalom várán estek, nem gyógyíthatók maradéktalanul. Viszont erőteljesen orvosolhatóak, odáig, hogy csak igen éles szitukban jön ki visszafogó, romboló hatásuk.