A zene tulajdonképpen az önkifejezés egyik formája, vagy legalábbis eredetileg az volt. Szerintem nincs olyan foglalkozás, hogy zenész, mert ez nem munka, vagy legalábbis nem lenne szabad, hogy az legyen. Egy szerz?nek pont elég, hogy az embereknek tetszik az általa írt dallam/szöveg, egyet értenek vele, jól érzik magukat t?le. Az el?adó is annak örül, hogy a m?vet az ? személyiségén át közvetítve szívesen fogadják az emberek. A zenéb?l megélni régen is elég nagy problémát jelentett a m?vészeknek (lásd pl. Mozart), remélem ez hamarosan ismét visszaáll. Tessék egy épkézláb 8 órás munkát szerezni, és amellett zenélni. Hogy a büdös francba tudna bárki is értelmes dolgokról, a valós világ problémáiról mesélni, ha egyszer limuzinnal jár, és hétköznapi halandók közé sosem merészkedik. Úgyhogy üzenem a modern "zenekészít?knek" húzzatok dolgozni. Egy okádék az, amit ebb?l (és egyébként a legtöbb alkotó folyamatból) csináltak. Bevezették a tömegtermelést mindenhol, ahol pénzt szimatoltak: software, film, zene. Mindenb?l félévente ki kell adni újat, függetlenül attól, hogy van-e mondanivalója vagy nincs. Talán az átlag 10 dalból 2 jó, további 2-3 hallgatható, a maradékot a többség elviseli a jó dalok közé beszórva, id?vel megszokja. A digitális hangrögzítést a kiadók azért vetették be, hogy a tömegtermelést még olcsóbbá tegyék. Elhangzott itt egy-két szám, hogy mennyibe kerül a kazetta meg a cd el?állítása. Szerintem a CD, tehát a nyomott polikarbon hordozó, szitázással nem lehet több 50 forintnál. A tok lehet vagy 20, és a booklet-nek is ki kell jönni 50Ft-ból. Persze már régen nem ezek a költségek a dominánsak. A legnagyobb tétel a stúdióköltség, és a marketing.