A marxista Theodor Adorno a hatvanas évek végére odáig jutott a kultúripartól való okádékhatnékjától, hogy a tömegek számára elérhetetlen avantgard és 'modernista' irányzatokat tartotta az egyetlen kiútnak az elgépiesedő, és diktatórikasan iparian irányított európai kultúra megvédésére.