Az egy dolog, hogy mit tanitottak a történelemórákon. Nem kétséges, hogy az akkori politikai életben - a 70-es, 80-as években - a fiatalok már nem igazán hittek a törikönyveknek. Ez is lényeg.
Nem, elhanyagolható azonban. hogy mit súlykoltak az emberekbe az akkori irott és elektronkius sajtóban.
Én emlékszem, hogy mekkora felháborodást váltott ki az MSZMP vezetésében, hogy Pozsgai felkelésnek nevezte 1956-ot.
Sokna vagyunk akik erre emlékeztek és emlékeztek Grósz reagálására is. Az akkori pártvezetést a kőkemény politikai elkötelezettség jellemezte. Sohasem felejtem el, amikor egy művelődésügyi minisztériumi apparatcsik kijelentette, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy megszűnik az orosz nyelv kötelező tanulása. Ez még 1989-ben volt.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy a nyolcvanas években nagyon is félt a politikai vezetés az értelmiségiektől és az egyetemistáktól. Igyekeztek engedményeket tenni a számukra. Kádár múdszere volt hogy húzd meg engedd meg a gyeplőt. De a társadalom nagy részének kőkemény propagandát folytatott sok kérdésben, amelybe beletartozott 1956 is.