Üdv,
úgy látszik, nem mindegy, kivel megy az emberfia koncertre... :) Nem hardcore fan-okkel voltam, ugyhogy a magam részéről sikerült átbeszélgetnem a helyszínen a fellépés egy részét. Már önmagában az is érdekes tapasztalatot jelentett, hogy erre minden további nélkül képes vagyok.

Valahogy már nem volt bennem az a pezsgés... Kezdődőtt azzal, hogy simán lekéstük az Intro-t és a Mindenki táncol-t, de úgy, hogy a szomszédban lévő vendéglátóipari egységből hallani lehetett, hogy már idő van - mégsem zavartattam magam.

Persze aztan csak kiértünk... :) Enyhe túlzás, hogy 10 ezren voltak. A hangositás sztem rendben volt, talán 1-2 dalban Ákos-t valóban állíthatták volna hangosabbra. Ettől függetlenül nekem egyre inkább azzal van bajom, hogy koncertről koncertre hangosabb a gitár...pontosabban: egyre kevesebb és halkabb az elektronikus téma (gondolok itt most a szintetizátor és sampler orientált hangokra).

Nem a zúzással van gond (bár ez inkább csupán popzenéhez képest volt zuzás), hanem azzal, hogy Lepe háttérbeszorult. 1-2 dalban éreztem csak, hogy a helyén van minden. Persze ízlések és pofonok ahogy mondani szokták :).

Az új szám csalódas, semmi újat nem hoz, a szövege pedig...hm, nemtom... Sablon, sablon, sablon. Vagy bennem van a hiba? Mert ugye ilyenkor az a szöveg, hogy a befogadón múlik minden...

Ami viszont feltétlenül a pozitívumok közé
tartozik:
- Ákos nagyon jól énekelt
- a dobos srác nemhogy lassú nem volt, hanem simán lejátszotta Dorozsmait. Ugyan megelehetősen ragaszkodott a 4/4-hez, de végre minőségi, az egyes dalokhoz külön-külön állított pergőket halhattam, a koncertvégi szólóban pedig megmutatta, hogy cseppet sem lassú, sőt!
- remek dallista olyan kedvencekkel, mint pl. a Csak Te vagy, Szabadíts fel, stb.
- World in my eyes...

Konklúzió: lassan elérkezett az az idő, mikor nem azért fogok Ákos koncertre járni, mert mint aktuális fan, aktuális Ákost szeretnék aktuálisan értékelni, hanem elsősorban nosztalgikus érzésekre kell felkészülnöm.
Ebben is van valami jó.
:)