A pénteki koncert isteni volt. Én megvallom egy kicsit már a kiábrándultság szélén álltam, holott nagy rajongó vagyok. A kiábrándultság azért volt, mert ezek a politikai megmozdulások kisajátították a művészeket, sportólokat, szóval a szemünk fényeit. Csalódott voltam. A koncertre úgy mentem el, hogy már nem tud meghatni, mert csalódást okozott emberileg. Mégis valami megmozdult bennem az első akkordok után, és a szám végére már elfelejtettem minden rosszat. Újra egy kicsit a magaménak éreztem...
A koncertről még egy gondolat: Ki emlékszik arra, hogy egy koncertem Áki bácsi megigérte nekünk, hogy a Hello nélkül nem lesz többé koncert? A barátaimmal vitában állok, de én abszolút így emlékszem.