Az érem másik oldala

Elmesélem neked azt, hogy mi az ábra
hogy valójában mért jöttél világra
Mi volt annak oka, amiket megtettem
holott, amint látod, minden értelmetlen.
Legelőbb tudnod kell, hogy folyomány vagyok
csak az a készletem, amit reám hagyott
végtelen nagy sora árnynak, felmenőnek
soha meg nem értett, létező erőnek
Így lüktetünk tova mi! lomha gépezet
ezzel fogtalak fel, nézd ezt a két kezet
mire felnöttödben folyton támaszkodtál
S íme, ahogy hallom, erre panaszkodtál
Azért nyújtottuk ki, mint köldök a zsinórt
hogy tompítsuk vele a magányt, és szigort
amely, mint tétel áll - már eredendően!
s az egyedüllét párja - minden felmenőben.
Mindegyikünk félte e váratlan ostort
Mindegyikünk élte egyénenként rossz volt!
Csak remélni mertük, hogy lesz tán még könnyebb
S szemlélni sem tudjuk! ha folyik a könnyed,
Te csak egyet tehetsz, azt hogy felszárítod,
S ha van elég erőd, a bajt elhárítod
bele kell döngölnöd tudásod legjavát
s által nyújtod egykor élted "fix" talaját
egy kiszolgáltatott apró pici lénynek
s utitársa leszel egy széllel a fénynek.
Ezt én így gondolom, s ha hiányommal fájok,
pattanjon szemedről le a sötét hályog
az életünk nem más, pusztán egy jelenség
s nem várható el, hogy értelmét jelentsék.