mi van a kaszással? lehet mesélni? szeretem a horrort.
na, lécciii, lécciiii!
:-)

Nyolcadik emelet...

Ismét egy bomlott éj, belül csak egy ablak nyitva,
az ész alig viseli a szemhéj szédülő határát,
unalmas fények merülnek koszos zajfolyókba,
és a várható bizonytalan az ablakkeretbe beül,
mint pók, onnan bogoz tovább kiméletlen.

Magában remeg a távol,
nincs hova vonszolja árnyékát a torony se.

Válik az éj, véres hattyúk vonnak új hátteret,
vadkanagyarak hasítanak itt-ott a sötét szövetbe,
csapzott ludak nyakukban súlyos csillagkövekkel
a hold felé húznak, lázas rőt udvarába holtan lezuhanni.

Mágneses a tér, vonzza a fákat, házakat,
és a bennülőket görbe keresztre feszíti,
letört szárnyakból tart fekete legyezőt
tükörnek gúnyosan elém valami végtag.

A kéz tudja az inak feszülését,
hideg vasra záródva várja a másikat hiába,
szinek némán játszanak hangszálak húrjain,
de az akarat kibújik a törvény rácsain.

Mígnem megszül az ég alja, rongyosra tépve
lángjaitól a megnyugtató álomhajnalnak.

..