Tisztelt Elvársak!
Pityke v.törm. et. h.sz.-ára megint beugrott valami... És nem venném a szívemre, ha a fidesznáció ármánya vagy a Kautsky-renegátok opportunizmusa miatt csonkulna kultúrkincsünk. Ezért - és elnézést a hossza miatt, de itt maxhiba volna a tömörítés - feltálalnám a nap hátralevő részére az alábbi gyöngyszemet:

Gábor Andor:
MAGYAR MEZITLÁBAS FELFIGYEL EGY NÉVRE (1942)

Ha nincsen csizmád, ne viseld nyáron,
Urak mezőit mezitláb járom.
Eddig se jó volt, de most még rosszabb,
Urak nyakamra németet hoztak.

Égen és földön semmi jószágom,
Kapámat mások földjébe vágom.
Girhes napszámban izzad az orcám,
Ki segíthetne életem sorsán?

Uraktól vettem jó hírét néki,
Epébe mártva mondták nevét ki,
Egyre szapúlták, egyre gyalázták,
Ha említették, öklüket rázták.

Azt mondták róla, csúnyán beszélve,
Hogy Lenin kezdte huszonöt éve,
S ő most folytatja, folytatja folyvást,
Főoskolára küldi a csordást.

Urak beszéltek százféle nem-jót:
Felülre rakja, azt a ki lenn volt,
Aki hátúl volt, előre tolja,
Hogy másképp menjen a világ sorja.

Urak beszéde róla mogorva,
Falu szegényét köti csokorba,
Ringy-rongy kis földjét összeragasztja,
Ezer hold hátán úr a parasztja.

Azért kívánják urak pokolra,
Paraszttal munkást egybe csatolja,
Kaptatja őket ezzel erőre,
S viszi mindekettőt, viszi előre.

Azt mondja róla urak beszéde:
Németek torka már a kezébe,
Szorítja is már a szuszt belőle,
Készül a német nagy temetője.

Urak azt mondják, agyon kell ütni,
Mint Dózsa Györgyöt parazson sütni,
Nehogy világnak rossz példát adjon,
Abból mit mível, irmag maradjon.

Urak szavából én azt már látom,
Hogy ez a Sztálin nekem barátom,
Hogy ez nekem csak javam akarja,
Hogy csak jót hozhat ő a magyarra.

Soká éljen hát ez a nagy Sztálin,
Míg föl nem nőnek az én pulyáim,
Legyen vezérük, legyen az apjuk,
Hogy a jó törvényt mink is megkapjuk.

(Sztálint köszöntjük, Franklin Könykiadó N. V.)

E. ü.: drV