Szerintem ez túl szépen hangzik. Ez az az érzés, amikor az ember rágerjed a kecsegtető lehetőségekre, és elhagyja a lába a szilárd talajt. Az előnyök és lehetőségek ismeretében hajlamosak lehetünk nem venni tudomást a hátrányokról és veszélyekről, amelyeket a dolog esetleg magában hordoz. A destruktív lakótársak és közös képviselők meg esetleg pont fordítva vannak vele, ők megorrontják és felfújják a változásban rejlő kockázatot, elbagatellizálhatják a pozitív jelentőségét.

Talán ha agyalnánk egy kicsit az akció esetleges hátulütőin is, akkor "visszakerülnénk a földre", biztosabbak lehetnénk a dolgunkban, kapnánk egy objektívebb képet, a pesszimizmus és optimizmus párbajában pedig nyerhetnénk pár lépés előnyt. Látnánk, hogy mi mindenre kell garanciát kapnunk.

Nekem egyelőre csak kérdéseim vannak. Mi az, összesen, amiről feltétlenül meg kell győznünk a környezetünket? Viseljenek el egy kis furkálást a verseny érdekében, ennyi? Ezt lépcsőházanként vagy társasházanként kell elérni?

Nekünk, akik szívesen váltanánk, milyen elkötelezettséget kell vállalnunk (lakásonként illetve társasházanként), hogy a GTS-nek megérje belefogni az akcióba?
Ha a három szolgáltatás-terület közül valamelyiken mégsem éri meg váltani, van-e "mindent vagy semmit" kapcsolat közöttük, és ha ez csak később derül ki, mennyire rögös a visszaút?

Milyen garanciák vannak a szolgáltatások minőségére? Milyen plusz költségeket kell vállalnunk? Milyen jelenlegi előnyök vesznek el, milyen korábbi beruházások mehetnek veszendőbe?