Hát igen, a Zsoldos hatalmas munkát végzett a Falcónál, a semmiből hozta fel őket. Ezt az áldozatos tevékenységet az ízig-vérig sportember DuJuan Wiley meg is köszönte neki. Ha a kopaszodó mester nem húzza le a fejét, aliganem a körmendi kórház intenzív osztályán látná el taktikai utasításokkal az ottani sztárokat. Valamelyik csapat már igazán érezhetne annyi felelősséget a jövőre nézve, hogy összehozza a Williams-Wiley párost. A többi posztra is lenne éppen elég jelentkező.

Na de nem is ez a lényeg. Most éppen a fejrhamuszórás mozdulatait kellene gyakorolnom, mert folyamatosan olyanokkal jöttem, hogy bármilyen jó is ez a csapat, a döntőre esélyük se lesz. Ezek meg már csak azért is...

A vége 111-83. Pocsék első félidő után egy laza hetvenest hintettek a fiúk a másodikban. Az elején bemutatott 10/1-es triplamutató után amit arról a környékről elengedtek az általában be is ment. Kiemelni inkább senkit, maradjunk annyiban, hogy mindenki jó volt, és tényleg csapatként játszottak. Négyen (Nickel, Mujke, Isti, Eddy) érték el a húsz pontot, és a második félidei teljesítményt szó szerint játéknak lehet nevezni. Ami akkor történt az lazán elég lenne egy paksi győzelemhez is, de hát hol van az még...

Egyelőre felszabadultan ünneplem a döntőbe jutást, elfeledve a jövővel kapcsolatos aggodalmakat. Emellett még megkockáztatanék a döntőre egy 60-40-es esélyt ide. Ezek mostan harapnak.

Ja, tévéközvetítés. A Csák Távirati Iroda szerint az első két meccsről nem lesz (most aztán dörzsölheti a fél ország a tenyerét, hogy a Magyar Nemzet megint hazudik :)))