GRONES: A tourbillont történelmi "távlatokban" érdemes értékelni. Ennek a komplikációnak ugyanis igenis volt értelme és szerepe a zsebórák korában, egészen a XX. század első harmadáig, valós minőségi előrelépést jelentett. A karórákban a pozicionális hiba értelemszerűen más dimenziót kapott, hiszen egy, a pozicióját folyamatosan változtató óráról van szó. Ráadásul a megmunkálás és a felhasznált anyagok minőségének drámai javulása tradicionális, egyszerű konstrukciókkal is ragyogó eredményeket tud ma már biztosítani, ahogy TE_O is írta, akár egyszerű, lapos Nivarox spirálrugóval is készülnek COSC minősíthető werkek, de egy jó minőségű Breguet spirál egy sima Glucidur billegővel garantáltan minden kívánalmat ki tud elégíteni. A karóránál ráadásul megemlítendő, hogy járás közben a pozíció olyan gyorsan változik, hogy igazán egy perctourbillon sem tudja maradéktalanul kifejteni a hatását, egy lassabb forgású karusszel (pl: Ulysse Nardin Freak - 60 perces), pedig ténylegesen semmilyen, a pozicionális hibát javító hatást nem fejt ki (legfeljebb amikor letesszük éjszakára az órát..). De a racionalitás oldaláról közelítve egy percütős komplikációnak sincs sok értelme (egy jó kis tríciumos-superluminovás számlap sötétben többet ér), mégis, melyikünk ne vágyna rá? A tourbillon egy letűnt kor géniuszának (A.L.Breguetnek) állít emlékművet, egy - akkor - valós probléma gyakorlatilag tökéletes megoldását tisztelhetjük benne. És az egész mechanikus óragyártás a tradíciók és a hagyományok tiszteletéből él, hisz hétköznapi körülmények között a kvarcóra előnyösebb a mechanikusnál (de mi mégis ilyet hordunk!!). A tourbillont tekintsd úgy, mint a Rolls-Royce orrán a kézzel kalapált és krómozott hűtőt rajta a Spirit of Extasy szobrocskával: nincs semmi értelme, rontja az aerodinamikát, baromi drága, csak éppen nélküle az egész nem az lenne, ami..

ORAGYUJTEMENY