Némi figyelmet érdemel, ahogy önkéntes (kereszt-)apánk régi és új nyelvről beszélt.
Szegény, nem akarja észrevenni (mindig is voluntarista volt a lelkem): ami ment, egyszer, hatalomból (ld.: a hetenként és tkp. bármely szó azt jelenti, amit a Fidesz vezére éppen mond - fideszes-újbeszél nyelven), aligha fog menni másodjára, ellenzékből (erőlködhet, minden normális, akarom mondani, demokratikus fölfogású ember _ellenzéknek_ nevezi kisebbségüket...).
A nyelv végül is "kollektív" tulajdon, a nyelvközösség egészéé, s ezt előbb-utóbb XIV. Viktor-Lajosunk is tudomásul kell hogy vegye.