A 3. ponthoz "...a jovo legfontosabb feladata, a nemzet kulturajanak......"

A nemzeti muvelodes egyensulya

"..........

A kormányzati beszámolók büszkén hirdetik, hogy a kultúrára az 1998-as kormányzat minden addiginál többet fordított, és így a kulturális költségvetést mintegy háromszorosára növelte. Ez azonban több okból sem igaz. Először, mert nincs beleszámítva az infláció. Másodszor, nincs beleszámítva, hogy a kormány minden módon növelte bevételeit és így ráfordításait is, tehát a kultúrára költött pénz arányát nemcsak a korábbihoz kell mérni, hanem az egész költségvetéshez. Harmadszor, az újonnan létesített kulturális minisztériumhoz (NKÖM) hozzácsatolták a vallási ügyeket és a műemlékvédelmet, s ezek költségeit is hozzácsapták a minisztériuméhoz – ezt azonban hamis módon növekménynek tekintették. Ha mindezt beszámítjuk, kiderül, hogy nem többet költöttek kultúrára, hanem kevesebbet. Az egész költségvetés arányában ma kevesebb jut a kultúrára, mint azelőtt.

Mire költöttek? A jelen kormányzat kulturális politikája határozott koncepciót képvisel: egy olyan reprezentatív kultúra szolgálatát, kialakítását, piedesztálra állítását, amely (a régi értelemben) udvari jellegű, tehát látható és érthető módon a kormányzattal azonos társadalompolitikai koncepciót képvisel. Szentjei, papjai, vezérei a kormányzat dicséretét zengő művészek, tudósok, kritikusok, értelmiségiek, akik az ezeréves Magyarország töretlen fejlődéséből a jelen kormányzat örökkévalóságát is le tudják vezetni. Ennek fejében viszont joguk van erre a kultúrára annyi pénz költeni, amennyit bírnak, azon a legmagasabb szinten (és ezt nem ironikusan mondom), amelyet el tudnak érni. Egy olyan tekintélyelvű-reprezentatív kulturális intézményrendszer felépítése tehát a cél, amely már létében is a jelen kormányzathoz fűződik, mintha a magyar kultúra (Szent István, Széchenyi és Bethlen István után) igazándiból most, az ő színre (majdhogynem trónra) lépésükkel kezdődött volna. Ezt a politikát leghelyesebben a kultúra „fidállamosításának” nevezhetjük.

Soroljunk fel néhányat az elemei a közül. Új Nemzeti Színház, mellette más intézmények: a Néphagyományok Háza (amely az addigi Állami Népi Együttest is magában foglalja) és kortárs képzőművészeti múzeum. Az egyik nagyzenekar birtokbavétele Nemzeti Filharmónia néven. Az Operaház kistafírozása – de csak akkor, amikor a régi igazgató szerződése lejárt, és új, engedelmes vezetőt lehetett a helyére tenni. A filmgyártás fidállamosítása, a pénzek központosítása és miniszterelnöki vezérléssel való kiosztása milliárdos nagyságrendben azokra a filmekre, amelyek beleillenek abba a koncepcióba, amelyben Szent István, Mátyás király, Széchenyi István, Tisza István, Bethlen István egyaránt Orbán Viktor mitológiáját szolgálja. A korona átvitele a Parlamentbe, és a szent ereklyék kultuszának országossá tétele. Az ország teleépítése az így értelmezett nemzeti múlt emlékműveivel. (Csaknem négyszázzal, ez jóval több, mint amit azonos idő alatt az elmúlt évszázad hasonló kormánykurzusai emeltek, mondjuk Kossuth-szobrok, Trianon-emlékművek, felszabadulási emlékművek vagy Lenin-szobrok formájában.)

A kormány kulturális ráfordításainak túlnyomó részét ez töltötte ki. Sok milliárd ment el erre.
........."

NSZ 2002.05.23.Vitanyi Ivan