...es ez a sohaj annyira beleivodott sejtjeimbe, hogy lassan minden egyes nagyobb lelegzetvetelt "jeszusom" kovet. Ciki, gondoltam, egy sopankodo ketlabu -es mar szaguldoztam is tovabb onmarcangolasom vegtelen monologjan, mikor valami meleg erintette homlokom. Livia neni - sikoltottam fel, en...."Kicsim, kicsim, jol vagy?" - rajzolodott ki a terben. Ez Nagyim, erzem a kezet. De Nagyim, Te hogy kerulsz Livia nenihez? "Megijesztettel, annyira hangosan beszeltel almodban!" Almomban? Foszlott semmive egy pillanat alatt a furdo, nagynenem lakasa, az emelyito iz, ami kesernyes ragaccsa valtozott. Egyedul a feszito erzes az agyekomban maradt velem."Jol vagyok, Nagyim, jol vagyok!"- motyogtam maga ele inkabb magam gyozkodve."Persze, persze, minden ok!"-toldottam meg, de meg mindig Livia neni jart a fejemben. "Mi tortent, mi tortent aznap hajnalban? Miert nem emlekeztem eddig erre a napra?" - es valami hirtelen otelettol vezerelve "Nagyim, ismerted Livia nenit es Moric bacsit?" -kerdeztem.