Figyeld meg a saját érvelésedet: "Én még nagyon sok embert, sőt, igaz kevés politikust is ismerek, akik nem korrumpálhatók." Ez a mondat két szempontból is érdekes. Vegyük előbb a ténybeli jelentését.

Az állítás nem kétséges - de nyilván a banánköztársaságokban is van sok tisztességes ember. Az általános kép viszont az országról most is az, hogy nyakig úszik az egész a korrupcióban és az urambátyám bizniszben. Az általános kép módosításához a pozitív példák nem elégségesek.

Most pedig keressünk egy hasonló állítást a fenti mondatra. Nézzük például ezt a jól ismert, pregnáns fordulatot: (nehogy félreértés legyen, ez csak példa!) "vannak zsidó barátaim is, de..." Ugye mennyire hasonlít a két mondat? Ez utóbbit általában az ismert kontextusban és szándékkal használják. A fenti mondatod funkcionálisan tükörképe a példának: ismersz sok becsületes, megvesztegethetetlen embert, de...azért tudod, hogy a politikai és gazdasági elit jókora része velejéig korrupt.

Tegyük fel, hogy a döntéshozó vezetőknek csak 5%-a korrupt. Ez az 5% tulajdonképpen elhanyagolható. De ez az 5% kb. azt jelenti, hogy minden nagyobb cégnél találsz megvesztegethető embert. És az 5% már megoldhatatlan problémává duzzadt.

A bomlási folyamatról: már pár hónapja az az érzésem, hogy a magyar társadalom romlott vagy sem, de mindenképpen nagyon közel áll ahhoz, hogy "társadalomként" dezintegrálódjon.

G