Én ma annak örülök, hogy mégis lesz SZIGET, s néhány ezer óbudai (kis)polgárnak és a magát körükben népszerűsíteni kívánó polgármesterüknek nem sikerült megakadályozni sok tízezer fiatal szórakozását.
Tudom, hogy zajos a SZIGET, de bírják ki, mint ahogyan mindegyikünknek sokat kell kibírnunk. Csak a zajnál maradva: én zuglóban lakom, s a Népstadionban és a Kissatdionban tartott koncertekből környezetemnek is bőven kijut. Mégsem hallottam soha, hogy a zuglói polgármester azzal akarta volna újaválasztását elősegíteni, hogy a TV nyilvánosságát felhasználva lépjen fel a csendháboritókkal szemben. Szerintem az óbudai polgárokat nem annyira a zaj, mint az irigység hergelte fel. "Mi itt rohadunk az éjszakai hőségben ezekben a panelekben, ők meg most jól érzik magukat (és egymást). Fujj!"
Én tehát ma mások örömének örülök.