Tehát a mindent eldöntő 5. csata.
…nagyon féltem ettől, ennek többször hangot is adtam itt, a fórumon. Nem attól tartottam, hogy az Alba nyerhet Szolnokon, bár az előző meccsről forró dróton leadott infók után, miszerint: Paja kiállítva verekedésért, Vukinak kifordult a bokája, Trepinek pedig az álla szakadt fel, szóval ezeket a híreket hallva már kaposvárinak érezhettem magam, egy újabb kórházcsapatot láttam lelki szemeim előtt kialakulni. A félelmeimet egy nagyszerű játékos újabb tiszaligeti vizitje táplálta, bizonyára már mindenki kitalálta: Damon Williams-ről van szó. Aki látta a két csapat előző meccseit (különösen az utolsó két szolnokit) annak számára szinte hihetetlen, hogy a fekete srác végig tudta játszani a párharcot. Mármint, hogy hagyták. A szövetség.
Ezen túllépve, a tények meccs előtt: a vendégeknél teljes csapat, nálunk Paja eltiltva, a többiek a fedélzeten (szerencsére a előző helyszínről érkezett SMS-ek kissé túloztak a sérülések nagyságáról). Plussz adott kb. 3000 ember aki jogosan kérdezi: mit is keres a pályán az ellenfél legveszélyesebb játékosa? Szóval attól tartottam, hogy egyrészt a közönség nem így fogja kérdezni (és nem is az illetékestől) és akitől pedig „megkérdezi”, az CSATTANÓS választ fog adni.
Az okát nem tudom, „de teljesen irracionális módon” (Sporttárs) nem így történt, ez a meccs tényleg a játékról szólt. Persze voltak szórványos huhogások, és néha más, kellemetlen rigmusok, de ez alig lépte túl az előző fehérvári meccsen hallottakat (igen, Sporttárs, itt Boran-nak adok igazat, bizony-bizony Nálatok is vannak ilyen elemek a szurkolásban).
A sportszerű légkörért egyébként dicséret illeti a két csapat játékosait, akik minimális reklamálással, a másik csapatot és a közönséget egyáltalán nem hergelve tudták teljesíteni ezt a nagyon nehéz mérkőzést. Közülük kiemelném D.W.-t, aki nem hozta a szokásos formáját, végig – a vereség ellenére – higgadt tudott maradni, többeket Ő nyugtatott, ha reklamáltak egy-egy téves ítéletnél.

Valamint igenis dicséret illeti a két játékvezetőt, akik végig jó szellemben vezették a találkozót. Hogy mit értek ez alatt? Tényleg tudni akarjátok?
Na jó, elmagyarázom, tehát a JÁTÉKVEZETÉS.
1. Nem akarták szétfújni a meccset, ezt úgy érték el, hogy persze nem minden faultot fújtak be, általában engedték a kemény játékot (ez picit jobban kedvezett nekünk).
2. Nem akartak főszereplők lenni. Ha valaki reklamált, nagyon határozottan leállították, de nem technikait mutogattak, hanem kétséget kizáróan, széles gesztusokkal megértetették: itt a magáról megfeledkezett játékos csak vesztes lehet. Ezt Szabó játékvezető egyszer még egy nézővel is eljátszotta, úgy leültette a faszit a helyére, mint egy szigorú tanárbácsi, nagyon tetszett. :-))))
Egyébként sem engedték az indulatokat elszabadulni a játékosok között, a legkirályabb jelenet egy Matus fault után következett be: Szabó kézen fogta a szenvedő felet, Maljkovicsot, és odavezette Matushoz. Annak is megfogta a kezét és a két játékos pracliját egymásba helyezte, mondván: most addig innen el nem mentek, amíg ki nem békültök. Mint az óvodában. Nagyon fajjjintos volt, bravó, így kell ezt csinálni, nem pedig cirkuszolni, megsértődni, sírni az ellenőrnek, meg szórni a technikaikat, vagyis szítani a feszültséget!!! "Érdekes módon" a közönség egyáltalán nem is szidta Őket, még akkor sem volt semmi a szokásos felzúduláson kívül, amikor a kárunkra tévedtek.
3. Egyébként persze tévedtek, de szigorúan ide-oda. Pontosan ezért nem szólaltam meg eddig, meg akartam nézni még egyszer a vitatott eseteket. Nos megszámoltam ezeket, az eredmény 15-13 az Alba „javára”, vagyis számításaim szerint 2-vel többet tévedtek a vendégcsapat kárára. Ez a szám magasnak tűnhet, de benne van minden: fordított bedobások, lépéshiba, faultok, amit be lehetett volna fújni, és azok az esetek is, amikor látszódott: ezt most azért adták, mert az előzőnél néma maradt a síp. Ha ebből levonjuk a szubjektivitásomat, a különbség akkor sem egetverő.

Jani kedvéért most befejezem, folyt. köv. nemsokára...