Mit mondhatnék néked, Júdea királya?
Szavaim nincsenek.
Csak nézem, nézem véresfehér homlokod,
nem értelek téged.

Tiszta tekinteted ahogyan rámveted
elnémul az ajkam.
Csak nézzük így egymást: Én téged, s te engem.
kötél a nyakamaban

Harminc ezüstöm már elszórtam az erdőn
és véres kezeim
(tövis szúrta össze, míg fontam koronád)
lassan széjjelnyílnak

És halk koppanással kihullnak belőlük
a nehéz vasszögek
amikkel keresztre szegeztelek téged.
Nem értem kegyelmed.