Szerelmem! Földi utamat
Bánatok tolongják körül
(Kietlen sivatag,
Hol rózsa nem fakad!) -
De lelkem mégis földerül,
Mert rólad látok álmokat,
S szelíd Éden fogad.

Emléked olyan hát nekem,
Mint messzi mámoros sziget
Háborgó tengeren -
Köröskörül az őselem
Lüktet, csak ott nevet
A legkékebb ég szüntelen
A tündöklő sziget felett.

Nos, egyezzetek meg benne, hogy kinek szóljon ez a kis vers: hétvégi őrizőmnek, megbízójának, vagy annak, akire mindig számíthatok. :-))))
Hmmm... Meglepődnék, ha a szerző reklamálna, hogy nem írtam ide a nevét. :-)

Marcipán