Kedves Maminti, Szörnyeteg és Zoárd!

Én annak örülök, hogy eszembe juttattátok egy késő-gyerekkori barátnőmet, aki nagy Lázár Ervin-rajongó volt. Az én műveltségem e téren sajnos szerfelett hiányos, de azért dereng valami.

Ami pedig a kutyájukat szólongató szomszédasszonyok illeti, azok úgy látszik nem csak nálunk debilek... A miénk például Lecsónak hívta szegény négylábú társalkodóját, amit még azzal is súlyosbított, hogy becézte. A "Lecsóka! Lecsóka!"-felkiáltásokkal tarkított szombat délutánok kitörölhetetlen emléket hagytak bennem...

Áttentő Redáz