Egy-két gondolatot engedjetek meg, hogy hozzáfűzzek az alant olvasottakhoz. Elöljáróban annyit, hogy megnéztem az EPII és még meg is fogom egy párszor, ahogyan azt az eddigeikkel is tettem.
Nyilván ez nem volt olyan mind az EPIV-VI és hála isten jobb volt mint az EPI. Szvsz az eredeti trilógiával két fő tény miatt nem veszi fel a versenyt - egyébként nem is ez a cél:
1, megöregedtünk és kész, mi több az elmúlt 20 év alatt kialakult SW univerzummal amely a fejekben (és főleg ott) él, nem fogja tudni felvenni egy 2 órás film a versenyt; úgy pedig nyilvánvalóan nem, hogy a befogadók - akik itt hozzászólunk - ezzel a 20 évvel öregebbek lettünk; mai napig nem értem, hogy mit élveztem azon, hogy a szőlőlugasban rohangásztam permetezeő plexivel a fejemen, mondván, hogy én vagy Han Solo
2, az Prequel Trilogy esetében adott a végkifejlett; lehet ezt csűrni csavarni, de mindenki tudja mi lesz a vége: rossz Ani, ikrek Anitól, Padme meghal, mindenható császár leszen az Univerzum ura egy hatalmas sereggel a háta mögöt stb stb stb.

Kicsit olyan ez, hogy akarsz írni egy jó történetet úgy, hogy a csak a csattanót tudod és hozzá fel kell mindent építeni; mi több rajtad kívűl egy egész bolygó tudja a végét. Nem egyszerű!! Ahogy mondtátok: olykor szájbarágós...

Viszont, ami zseniális: az egyes részek nem csak a főszálon kapcsolódnak. Nincs az előírva, hogy az EPII-ben Boba Fettnek benne kell lennie, vagy, hogy Jabba a Tatuin nagy vezére az EPI-ben, vagy hogy az Owen családnak fel kell tűnnie. Ezek a pici mellék-, a történet szempontjából mellékes szálak teszik egésszé és szerethetővé ezt a részt (is). Szvsz ez teszi univerzummá a történeteket.

Mellesleg a legnagyobb poén a filmben, amikor Obi benyögi a száguldozás közepén Anakinnak: "Miért érzem úgy, hogy Te fogsz a sírba vinni?!" És milyen igaz....

üdv,
sabian