Valószínűleg én azért vagyok szerencsés most az EPII-vel, mert nekem a régi trilógia alapján se a történet jelentette a SW-feelinget. Nekem a New Hope a kedvencem, abból is a kocsmajelenet, azzal a sok idegen lénnyel. Egyszer, vagy 1000 hozzászólással lejjebb kifejtettem, hogy én Pierce kapitány műanyag citromfacsarós űrbázisán, meg olyan filmeken nőttem fel fantaszikus film címszó alatt, ahol az űrhajó vezérlőpultjában jól felismerhető volt a beépített vasalónyél. Az idegen lények meg vagy barátságosak voltak, és akkor erősen humanoidok, vagy gonoszak és akkor ronda, nyálas hüllő/polip-szerűek. Mindenesetre minden hasonlított valamihez a való világból. Ehhez képest az SW maga a kib@szott csoda volt, és ma is az.
Nekem az tetszik Lucasban, és ettől Star Wars film az EPII is, hogy van türelme buckalakó tábor kapcsán betenni egy semmihez sem hasonlítható külsejű, de mégis ismerős (kutyák marakodnak csonton) lényt. Vagy bevisz Dex kocsmájába, ami berendezését tekintve rögtön eszünkbe juttatja az amerikai átlagos kajálda kinézetét, csak ha ide betér az ember, akkor egy droid jön kiszolgálni és egy 4 karú békaszerűség ül le veled szembe. És épp ez tetszik nekem: hogy egyszerre ismerős és idegen. Annyira ismerős a kocsmabelső, hogy ezért elhiszem, hogy a békaság is valóban létezik és ott van. Én ezeket a részleteket szeretem az SW-ben, ez az, amiben Lucas utánozhatatlan. Meg az, hogy tud a békából is szimpatikus figurát csinálni. És tud olyan lényt is összerakni, aminek egyetlen porcikája sem hasonlítható semmire a való világból. És tud olyat is összerakni, mint Wattoo, aki részenként ugyan ismerős, de csodásan vannak összekutyulva részek egy idegenné. Aki lényegében egy kissé negatív szereplő, de mégse tudjuk utálni.