Két fontos kérdést fogok itt most feltenni.

A kérdések lényegében arról szólnak, miért nem kaptuk/kaphattuk meg azt a fenséges hangulatot, mint ami az el?z? trilógiát jellemezte.

(1) A CG és a dolgok inflálódása

Az újabb epizódok szerintem is inkább rontanak a Star Wars-on, mint építenek. És ez arra irányítja a figyelmünket, hogy kiderítsük, mi volt olyan megkapó a klasszikus trilógiában, pontosabban, mi okozta annak fenségességét.

Egyrészt nyilván az akkor korszakalkotó trükktechnika. Nos, ez az egyik legnagyobb probléma, amellyel szembesülhet(-ett) Lucas: engedhet-e újra a kihívás csábításának, vállalkozhat-e újra arra a próbálkozásra, hogy látványban minden eddigit felülmúljon? Véleményem szerint: nem biztos. S?t. A digitális technika fejl?dése - habár tudjuk, hogy nem ért véget, de - IRRELEVÁNSSÁ tette a filmtrükkök kérdését. A rendez?k lényegében minden szükségeset meg tudnak jeleníteni a vásznon, amit akarnak. Éppen ezért, ha valaki még mindig rekordokat akar dönteni, az már gyanús, hogy öncélú látványhajhászásba bocsátkozott-e (öntudatlan is). A kérdés számomra nagyon hasonlít a mai zongoraversenyekéire. Gondolom nem vagytok benne a témában, számotokra is elmondom, érdekes lehet: a mai nemzetközi zongoraversenyeken számos fiatal és tehetséges ifjú zongoristatitán-jelölt indul. És olykor már ki sem adják az els? díjakat! A zs?rik azon panaszkodnak, hogy míg a technikai tudást szinte alapból vágják az indulók, hiányzik az egyéniség. Teljesen másfelé irányul ma már az útkeresés a m?vészi világban; a technika ELINFLÁLÓDOTT. Ugyanez érvényes a filmekre is. Még a Jurassic Parkban is volt karakterük a dinoszauruszoknak (Tyrex, Velociraptor, az a köpköd?s stb. - részben ett?l olyan zseniális az a film); a folytatásokban viszont nem (részben ett?l olyan pocsékok).

Egyre kevesebbeket köt le a CG, különösen az éretlen CG (lovaglás a szörnyeken). Akik 100%-ot adnak a filmre, azok ehhez az egyre kevesebbekhez tartoznak. És egyre többek érzik lufiknak a CG-figurákat, s látnak helyettük kék semmit. Ráadásul a CG-technika távolról sem tökéletes, és ami fontosabb: távolról sem töltheti be azt a mindenható szerepet, amit ma adnak és tulajdonítanak neki (különösen ebben a filmben). Ezt els?sorban annak kapcsán mondom, hogy csuklóból dobnak fel a vászonra CG-figurákat. Például a kocsmárost. Egyáltalán nem volt életszer?. Egy: nem volt tökéletes a ruházata és a b?rmozgása, meg az, ahogy átölelte Obi Van-t; kett?: még ha az is lett volna, teljesen mindegy, olyan lény, mint ami ott mozgott, NINCS, ezért a benyomása szükségszer?en nem lehet életszer?, különösen úgy nem, hogy egy 3 perces jelenet erejéig t?nik föl. Még akkor sem lenne az, ha ott történetesen egy valóságos 4 karú béka játszott volna.

Ha egy idegen világot életszer?en akarnak lefesteni, akkor szvsz egyensúlyba kell hozni a "felvállalt idegenséget" ("felvállalt" már csak a költségek miatt is) a "bemutathatósággal". Szerintem a klasszikus trilógiában ez a harmónia tökéletes volt. De még a Baljósban is jobb, mint itt. Itt: tökéletesen felbomlott. Két kezeden megszámolhatod, hogy a 4-5-6-ban hányféle lényt ismersz. Itt pedig: csak a jedi-tanács tagjai több ennél. Hány két-/egy-/fél perc ideig látott újdonságot kaptál? Millióféle ?rhajó, millió lény, több bolygó, ezer akció stb. stb. Ezt NEM LEHET befogadni. És attól, hogy százszor megnézed például a kocsmáros jelenetét, attól a kocsmáros mindig is egy idegenszer?, fölösleges, olcsó CG-betét marad, mert nincs karaktere, nem ismerjük meg, nem szokjuk a mozgását stb. Az akciók is elinflálódtak, nem csak a CG-betétek (betétek! 95% betét!). Hányan is panaszkodtak már el?ttem arra, hogy nincs hangsúly Anakin karjának elvesztésén? De a film persze tele akcióval.

Hangsúlyozom: ez már nem CG-probléma! A klasszikus trilógiában is mindenki tudta, hogy ember mozog Chewbacca b?re alatt, de: megszoktad, mert szerepl? volt. Nem volt ezerféle Chewbacca, egy volt, de annak volt karaktere és jelent?sége is. Ebben a filmben: óriásmolyok meg -bolhák, meg mittudomén mennyi és milyen vadállat; EZ SOK.

Az akciók pörögnek, nincs rajtuk súly. A szerepl?k feltünedeznek, nincs rajtuk súly. Jelmezek, díszeletek, hátterek, színek váltakoznak, egyik sem dominál. Nekem a régi Star Wars-okból leginkább a fekete, a fehér, a szürke, a zöld, a kék jön be, a barna csak a fák törzsér?l meg Chewbacca-ról, a piros meg csak a lézerkardról. Itt: összevissza változik minden, az egész tarka-barka. A városi jelenet teljesen idegen az eposztól, még az a sárga ?rhajó is olyan EuroDisneyland-es. Vagy, hogy egy díszletet említsek, ott van például az egyik szerelmi dialógus, mikor a f?ben ülnek. A háttérben káprázatos vízesés csobog. Szép, de hogy illik ez bele ebbe az ?reposzba? Vagy hogy a jelmezekbe kössek bele (: Amidala-nak minden képen változik a frizije (eleinte, de akkor is).

Ezt már nem ragozom tovább.

A nagy tévedése Lucasnak és Spielbergnek (már ami a JP 2-t illeti), hogy azt gondolták, az el?z? rész(ek) fenségességét a CG teljesen pótólhatja. Hát nem.

(1.5) :)

Hayden Christensenben semmi karizma. Pedig ?rajta sok függött. Egyszer?en vagy rossz színész (inkább), vagy rossz rendez?i utasításokat kapott. Én sem értem azokat, akik ezt nem látják be, hiszen ott van Obi-Van, ? igazi színész. A stábot, és Lucast sem értem.

(1.6)

Szerelem. Hát ez a filmeposzok gyengéje. (Az volt a Gy?r?k urában is.) Itt ilyesmik kidolgozására nincs id?.

(1.9)

Dialógusok. Nyugodtan vihettek volna több "földi" életet bele, jót tett volna. Ez az állandó bölcselkedés (Yoda), komolykodás szörny? volt a Gy?r?k Urában is. Ott Frodo és a hobbitok, itt Obi-Van természetes tehetsége és kisugárzása tett valamelyest ez ellen valamit. Yoda-t mérsékelni kellett volna!

(2) A koncepció

És akkor elérkeztünk egy másik sarkalatos kérdéshez: a koncepció adta korlátok feszegetéséhez. Más szóval: az el?z? részekben a fenségesség abból is fakadt, hogy a megjelenített világ utalásai egy csomó dolgot bíztak a képzeletünkre. Úgy tettek, mintha lenne egy nagy világ, aminek csak egy részét, sorsdönt? történelmi fordulóit, akcióit jelenítik meg, de a hatalmas világ bennünk, a képzeletünkben épül fel.

Yodát említettem, hogy mérsékelni kellett volna. Mások is felhívták már a figyelmet arra, hogy a klasszikus trilógia talán nem számolt a távolabbi koncepcióval, nevezetesen például, hogy Yoda hogyan harcolhatott, hiszen jedi. Vagy hogyan nézhetett ki fiatalon, mert nehogy már egyész életében botorkáljon. Nem számoltak azzal, milyenek voltak maguk a jedik. És ez így volt jó. A koncepció teret engedett a néz? képzeletének is, hogy megalkossa a maga háttérvilágát, amelynek a vászon jelenetei csak egy kis részük. Ett?l volt az egész olyan fenséges. (Ugyanez áll, hogy egy irodalmi példát említsek, mondjuk az ötvenvalahány napos trójai csatát leíró Iliászra, a világirodalom legnagyobb eposzára is.) Most, hogy a koncepció hiányosságait betömik, az egész átmegy magyarázkodásba, okfejtésbe, s ez olykor már csak olyan nevetséges jelenetekkel valósulhat meg, mint Yoda párbaja. Az a jelenet már meg sem kísérli, hogy fenséges legyen.

Hogy mit lehetett volna tenni az ügy érdekében? Például nem Lucas rendez :) (Egyetértek Freeman-nel, abban is, hogy a Baljós talán jobb is volt.)

Egyik f? tanulság mindenesetre: a kevesebb több lehetett volna. Sok apróság helyett kevesebb karakteres dolog.

Ennyi.

sssssss