Írásod is mutatja, nem könnyű közös nevezőre jutni a közoktatást illetően.
Több megközelítés is lehetséges, ezek közül 1-2:
- A 14-20 éves korosztály mekkora része rendelkezzen valamilyen középfokú végzettséggel?
- Központi tantervekre alapozott legyen az oktatás, vagy helyi igényekhez (is) igazodó?
- Milyen legyen a tanár (pedagógus)-diák (gyerek) viszony?

Azzal sokan egyetértenek (én is), hogy a szorgalmas és tehetséges tanulók előbb-utóbb mindenféle rendszerben a legjobbak közé kerülhetnek (az már más kérdés, hogy ez a rendszer a személyiségüknek is jót tett-e).
De mi legyen a kevésbé szorgalmas, kevésbé okos, kevésbé motiválható, netán valamilyen fogyatékosságban (vagy devianciában) szenvedő gyerekeinkkel? (Ők vannak nagy többségben!)

A hagyományos rendszerű oktatás/iskola nehezen birkózik meg velük. Gondolom, ha neked lenne ilyen gyereked, te is hálás lennél, ha a környezetedben olyan iskolát találnál, ahol a gyerekedet szívesen látják, elfogadják őt és nem megtörni-betörni akarják. Ahol okosan és megértéssel nevelgetve közösen megtalálják azt/azokat a területeket, ahol a gyerek sikeres, akár átlag feletti is lehet?
Na erre kellenek a különféle alternatív iskolák, tananyagok, tankönyvek, tanárok. És erre kell(ene) sok-sok ráfordítás, mert az ilyen gyerekek nagy osztálylétszámok és gyengén képzett tanerők mellett nagy valószínűséggel kudarcok egész sorozatát fogják csak megélni.
Ne feledd! Minden szülőnek elsősorban a saját gyereke a legfontosabb!

Ha pedig a sokszínűségre igény van (van!), akkor célszerű ezt az igényt kielégíteni.
Persze arról is gondoskodni kell, hogy a színvonal megfelelő legyen, ezért mindenki számára előírt mérési pontokat kell beiktatni (pl. érettségi, de több lehetséges szinten, előre megadott követelmények és vizsgaanyag szerint), amin a vizsgázóknak bizonyítaniuk kell alkalmasságukat a továbblépésre.