n db topik nyílt a témáról. Nem fáj a hazaszeretetetek nekünk. Miért? Nektek fáj a miénk? És ha igen akkor miért?
Mert én úgy látom, hogy nektek meg a mi hazaszeretetünk fáj, amit általában hazátlanságnak, hazaárulásnak és egyéb épületes fogalmaknak szoktak nevezni.

Én úgy gondolom, hogy a hazaszeretet és a zászlólengetés, hímnuszéneklés különböző dolgok. A hazaszeretet belül van, az utóbbiak pedig csak külsőségek, eszközök, amelyeket mindenfélére fel lehet használni aminek semmi köze a hazaszeretethez és ahogy ez meg is történt. A zászlólengetés és tömeggyüli kívül van, a hazaszeretet belül. Én az édesanyámat mindig szeretem, minden nap. Nem csak felszólításra akkor, amikor Orbán Viktor összecsődít pl a Dísz térre és előadja, hogy milyen fontos dolog a család.
Így vagyok a hazával is.
Szépen, szerényen, ha kedvem tartja egy kicsike kis jelvényt hajlandó vagyok elhelyezni valahol az életemben, de nem tartom szükségesnek hogy az ilyesmit kívülről lássák. Ha magyar akarok lenni, akkor ki tudom ezt fejezni szavakkal. Elég ha megszólalok magyarul amelyet anyanyelvi szinten beszélek, és már senki nem vonhatja kétségbe magyarságomat. Ha ezt még alátámasztom némi honi és kultúrális ismeretekkel, akkor magyarságom elvitathatatlan bizonyítékot nyer bárki előtt. Nem kell nekem ehhez Orbán Viktor, meg a hitgyülije. A magyarságomat különben sem itthon kell bizonyítanom és reklámoznom magyarok előtt (micsoda baromság), hanem általában külföldön, külföldiek előtt, amit meg is teszek, hogy hazám jó hírnevét öregbítsem. Itt emlékeztetnék a megboldogult Országimázsközpont célt tévesztett életére. Béke poraira.