Előre szeretném bocsátani, ha valaki nem tart engem eléggé korrekt beállítottságú szolnokinak, akkor nyugodtan lapozzon tovább...

Idáig vártam a véleményem kinyilvánításával, mert nem akartam abba a hibába esni, hogy már akkor levonom a következtetéseket, amikor még nem tudtam megnézni a meccset videón, bár élőben is láttam az eseményeket.

:-((((
Ez egy nagyon szomorú csütörtök volt. Kezdődött egy szörnyű, számomra még most is felfoghatatlan mészárlással. A bankrablás további bajokat szült, ugyanis emiatt a T. topictársak nem láthatták a közvetítést (elvonult a királyi csat.). Nehogy félreértsetek, a meccset legkevésbé sem a kosárlabda miatt lett volna érdemes látnotok, sőt... Inkább azért, mert akkor nem írtak volna néhányan olyan sületlenségeket, hogy „szerb provokáció” és hasonlók. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy valószínűleg Sterbenz edző úr sem ezen a meccsen volt, ugyanis én nem láttam olyan „körülményeket” amiket Ő említ, amit pedig a Terror Házáról mondott, azt meg remélem nem a meccsre értette, ugyanis akkor eléggé elrugaszkodott a valóságtól, ha pedig a lefújás után történtekre gondolt, akkor igazán fogalmazhatna világosabban (vagy az újságíró, aki megszólaltatta).
Tehát a mérkőzés kb. 40 perces csúszással kezdődött. Amikor a feldobás előtt néhány perccel a csarnokba léptem, eléggé meglepődtem: egy rájátszásos ki-ki meccsen jó, ha 3/4 ház volt. Az okokat nagyjából érintettétek, egyetértek, de ennek ellenére eléggé elkeserítő volt a hangulattalanság…
...mint ahogy a meccs is. Gyorsan leközvetítem az első egy percet, ezt szorozzátok be 40-el és mintha ott ültetek volna a lelátón. Szóval: feldobás után az Olaj szerzi meg a labdát, indul a figura, a végén dobás kintről, rossz. A pattanóból Williams kapja a labdát, leindították az Olajt 2-1-ben W.-nél a labda, a másik oldalon talán Boros, Vukival szemben. Damon át akarja passzolni a lasztit Vuki feje felett, de az felteszi a kezét és lehúzza a bőrt. Rögvest indul is, de azonmód kiütik a kezéből a labdát, ami néhány szolnoki és fehérvári kézből kicsorogva az Albához kerül. Itt is néhány passz, futkározás, aminek az a vége, hogy a labdát vezető Boros Báderrel ütközik, a labda az utóbbi lábáról kigurul az oldalvonalon kívülre... és ez így folytatódik... Teljes káosz mindkét oldalon.
A félidőben 28-30-al „ellépett”, vagy inkább elvánszorgott az Alba. Ez, és a végeredmény mészárszéket sejtet, de egyáltalán nem volt durva meccs, amit jól példáz a félidőbeli 8-7-es (!) és a meccs végi 20-19-es faultarány is, ami nem azért alakult ki, mert az „olajnakfújómocskoscsalóváradi” és a koronázatlan, mindig is Olajszimpatizáns Király spori megint nem vett észre semmit, hanem egy-két megszokott téves ítéleten kívül valóban sportszerű meccs volt, egyszerűen RENGETEGET hibáztak a csapatok támadásban. Nyoma sem volt – és ezt tényleg objektíven, minden érzelemtől mentesen mondom – tehát nem tapasztaltam SEMMIFÉLE provokációt, sem Williams, sem más fehérvári játékos irányába. A szolnokiak teljesen nyugodtan fogadták a bírói ítéleteket, a két nagy reklamáló: Lapov és Vuki sem ment túl a szolid tiltakozáson egy-egy hibájuk után, sőt Vuki csak a 4. faultjánál reklamált picit, a többit vita nélkül elismerte, még akkor is feltéve a kezét, amikor csak róla ment ki a labda (hozzátéve, hogy Váradi spori - teljesen meglepően – egyetlen alakítását sem díjazta). A „ripacs” és „cirkuszba való” edzőnk pedig nem reklamált hevesebben Sterbenz mesternél.
Tehát szépen csordogált a meccs, egészen az utolsó percig, amikor 40 mp. volt vissza, a hazai csapat kért időt és a vendégek mentek 1 ponttal. Elkezdődött az Olaj támadás és én öregedtem 10 évet. Azt láttam ugyanis, hogy Vuki 3 pontosra emeli a labdát. Ez még nem biztos, hogy okot adott volna az aggodalmam táplálására, ha azonban hozzáteszem, hogy az említett úrnak az első 7 (!) távoli kísérlete kudarccal végződött és a 8. próbálkozása is csak azért ment be, mert talán már a labda is megunta a sikertelen kísérletezést. Nos ez már elég indok , hogy ősz hajszálak jelenjenek meg a halántékomon.
A csarnok azonban robban, mert a trojka ül! Sőt Marci ügyetlenül elvégzett bedobására is lecsap VUKI, és Williamst megelőzve dob egy ziccert. 4 ide!
A következő Alba támadásnál „villám” Shannon is süllyeszt egy triplát, máris csak 1 ide, azonban a bedobásunk előtt már csak 0,6 másodperc van hátra, ami gyakorlatilag semmire sem elég!
Visszanézve videón a meccset, azt ismert események miatt csak Williamset figyeltem. Senki nem bántotta, sem szöveggel, sem tettel, Ő is feltűnően nyugodtan viselkedett, nem volt túlpörgetve, felspannolva senki által, és ezt felelősségem teljes tudatában, akárkineka szemébe merem mondani!
Az alább elterülő történéseket a videón kikockázva tekintettem meg, többször is:
A bedobást követően a labda Maljkovicshoz kerül, aki átöleli a játékszert. Williams ekkor érkezik lendületből, és a hátára pattan, átöleli Borist. Maljkovics megtántorodik a súly alatt, de nem csinál semmit, várva, majd csak elengedi W. Ezután felgyorsulnak az események. Boris a hátán W-vel elindul a kispadunk felé (néhány lépésre innen történt a fault) és közben próbálja lerázni a „púpot a hátáról”. Ez nem sikerül, mindketten egyensúlyukat vesztik, ekkor W. ököllel rázúz kettőt-hármat Malkovicsra. A kispadunkra zuhannak, Trepák és Cziczás közé, akik persze már talpon vannak. Borisz az esés közben kiszabadul Williams szorításából, a továbbiakban nem vesz részt az eseményekben. Ellenben érkezik Bencze és Báder, ill. Lapov és Vukicsevics és úgy 6-8 rendező, akik igyekeznek a játékosok és a berontani kész nézők KÖZÉ állni. Az ezt követő kaotikus jeleneteket nehéz lenne pontosan leírni, annyi biztos, hogy Williams fejpántja kétszer is villan, egy pillanatra látszik, hogy a földön verekszik, először feltételezésem szerint Cziczással (vagy egy nézővel?). Egy sárga overál is látszik, egy rendező, aki elesett. Addigra a szerb „halálkommandó” próbál rendet teremteni, először ellökdösik az odarohanó fehérváriakat (Vuki például a hóna alatt hozza ki Bádert és Benczét egyszerre, és néhány szóval lecsillapítja Őket). Majd máris a zsűriasztal mellett vannak, (mármint Vuki és Lapov) ahol nagyarányú nézőbetörés fenyeget, és nyílván az ott, a nézőkkel dulakodó Góbi-Boros-Shannon hármasnál nagyobb tekintéllyel bírnak a szolnoki publikum előtt. Ekkor Williams már a saját kispad felé tart (vagy vonszolják, ez nem látszik a képen). Ekkor mindenki a zsűriasztal felé fordul, az arcokon döbbenet (Marci a szája elé kapja a kezét), és ahogy fordul a kamera, látszik, ahogyan egy rendezőt a társai cipelnek az öltözők felé. Pavlovics odarohan Shannonhoz (akit elsőként távolítottak el a szolnoki nézők közül) és a mellette álló Williamshez, és mutatja a sérült rendezőt, aztán csak a fejét fogja...

Az Albások a vendégkispad előtt gyülekeznek. Elsőként Vuki megy oda lepacsizni, majd Lapov és Pavlovics, a többiek követik Őket. A „három testőr” le is kíséri az ellenfelet a pályáról, próbálván megvédeni Őket, és lecsillapítani a játékos-kijáró mellett-felett gyülekező bérleteseket, akik jól láthatóan kisebb tárgyakkal dobálják Damont.
Próbáltam a tényekre szorítkozni, éppen azért, hogy többé ne beszélhessünk „szerb provokációról”. Mondom, igyekeztem alaposan végignézni a videón a történteket, éppen ezért szeretném megdicsérni, főleg az agyonszidott délszláv játékosainkat, ebben a szituban is nagyon jól helyt álltak, akárcsak az előző Williams balhé idején.

Hát, csak ennyi, röviden...