A polgár, polgárság, polgárosodás szociológiai fogalom. Térben és időben változik és ezért alkalmas olyan politikai környezetben manipulálni vele, mint amilyen most Magyarországon van. Ha a történelmen keresztül vizsgáljuk a polgárt, akkor a következőket tudhatjuk meg róla:
Először a XIII. században, mint teljes jogú városlakót említik.
Csokonai szerint a szabad, öntudatos, a felelősséget méltósággal vállaló és viselő ember.
A XIX. században Vajda János, "géppé fegyelmezett" nagy sokaságnak nevezi, amely erénye a hangya-szorgalom és a munka, jellegzetes képviselője pedig a kalmár.
A német polgárosodás párhuzamot húz a polgár és a civil között (Bildungsbürgertum, orvos, jogász, mérnök, tudós, tanár, magasan képzett hivatalnok), de kizárja ebből a körből például a kereskedőket, az iparmágnásokat és a vállalkozókat (Wirtschaftsbürgertum).
Richard Wagner szerint "a világrenden uralkodó közönséges, gyáva, ernyedt és amellett kegyetlen hajlamú szokásember a filiszter".
A századelőn a demokratizmus, a szociális államiság és a nemek közötti egyenjogúság eszményének letéteményese a polgár. Ezeket az értékeket pedig, mind a jobb, mind a baloldaliak képviselni szerették volna.
És végül ki az ideális polgár korunkban? Tisztességes, mestersége ismeretkörén túl is művelt, takarékos és szociális érzékenységgel megáldott ember, aki földművelő, földbérlő, szőlőmíves, közepes birtokos, kereskedő, iparos, orvos vagy ügyvéd, aki munkájának jövedelméből él, tisztes módban. A maga ura és nem parancsol neki senki.
Mint a fenti példák is mutatják, a polgár nem egyenlő állampolgárral, hiszen bármely kort is nézem, mindig van, aki ebbe a kategóriába nem fér bele. Ugyanakkor a fogalom magában rejti a társadalmi mobilitást is. A kérdések, amik ezek után felmerülnek még, további szűkítést von maga után: Vajon polgár-e, aki az országúton szembe jön és "kacsint", figyelmeztetve, hogy traffipax várható? Polgár-e a 18 éves suhanc, aki - apuka pénzén vett - béenvéjén kétszázzal "tol le" az útról? Polgár-e a kényszervállalkozó? A "kiskapukat" mindig megtaláló? A bürokrata? A gyári bérmunkás? A munkanélküli? És ha nem, akkor van-e akkora "tömeg", aki valóban legitimizálja a "polgári kormányunkat"?

A polgárosodás, mint eszményi állapotot, "a következőket foglalja magába: plurális, szekularizált társadalom, amelynek szabad és önálló tagjai egymással békés és harmonikus viszonyban állnak, kapcsolataikat a szabad verseny, az önkéntesen vállalt együttműködés és társulás intézményei szabályozzák s nem fogadják el sem a túlzott méretű társadalmi egyenlőtlenséget, sem az állam-hatalmi felsőség túl szoros kényszerét, kötelékeit. ... Rá kell mutatni arra is, hogy a "polgárosodás"-ról folytatott viták többnyire egy válsághangulat termékei..." (Granasztói György, "Polgár, polgárosodás")
"Azokban az országokban, ahol nem kell megkérdezni, mi a polgárosodás akadálya, sok száz éve van polgárság. Mi azonban olyan országban élünk, ahol ötszáz éven át nem volt három egymást követő szabad nemzedék... ...Nem látom jelét, hogy az elmúlt évtizedben megteremtődtek volna a polgárosodás társadalmi feltételei... ...Ha néhány egyénnek sikerül... ... a politikai vagy a törvényszegés eszközeivel a polgárihoz váltig hasonló életformát megvalósítania, abból még nem lesz polgárság, mint osztály" (Ferencz Győző, Mi a polgár? Ki polgár?)
"... a népességnek legföljebb két-három százalékára vonatkozhatnék a polgárosodás jogos reménye - csakhogy ők már jócskán élvezik is annak áldásait. Kastélynak is bízvást nevezhető villáik ott pompáznak a budai hegyekben. ... A magyar társadalom polarizálódásának végzetes folyamata, úgy tetszik, föltartóztathatatlan. ... az agyonadóztatott, vékonyka bérért gürcölő, munkahelyükért reszkető ... munkások ... oly messze lesznek a polgári élettől, mint Makó Jeruzsálemtől. (Bárány Tamás, Polgárosodás?)
"Magyarország mentalitása nem a polgárosodás felé mutat... A posztkommunista lelkesedésnek már nincs nyoma, az alsó középosztály cinikussá vált, terveit a korrupció és a semmittevés bomlasztja széjjel. ... égető szükség volna rá, hogy a parlamenten kívül (amely centrális-bürokratikus, éppen a honi hagyomány és körülmények miatt) több más gócpont is jelen legyen. ... Nem valószínű, hogy trónjáról lemond (ti. a magyar parlament), mert mint a francia jakobinus Assemblée Nationale, az ideológia őrének tekinti magát. (Molnár Tamás, Magyarország és a polgárosodás)