Személyes javaslataim helyett inkább egy kissé más téma :

Érdekes óraviseleti szokásokra bukkantam a közelmúltban különböző tárgyalópartnereim körében.

- Az egyiknél sikerült kisasolnom egy szép (alighanem V7750 szerkezetű) Longines kronográfot. Egyből nőtt is a szememben az illető. Majd többedik rápillantás során fedeztem fel, hogy a stopperfunkcióját már időtlen idők óta folyamatosan járathatta Őkigyelme a nagymutató folyamatos kúszásából és a segédszámlapok állásából ítélve. Namármost ez nem hiszem, hogy az órának javára válna…
De még azt is el tudom képzelni az illetőről, hogy így legalább első pillantása is látja, hogy működik az órája, nem kell a kismásodpercet keresgélni a segédszámlapok erdejében (ami számára komollyá tette időmérőjét). Csak nehogy majd a céget szidja a hamar tönkrement kronográftudományért !

- Másik illető korábban büszkén viselte a bikolor, fémcsatos (-szíjas?) Omega De Ville óráját. Ehhez képest meglepő váltásként azt vettem észre, hogy egy fémtokos Tissot-ra váltott…

- És ezekkel ellentétben amit az utcán vettem észre korábban, attól majdnem padlót fogtam.
Egy átlagosan jólöltözött illető kezén a kivillanó acélszínűnek tűnő tokozású, fehér számlapos, bőrszíjas karóra számlapja tourbillon kivágással rendelkezett. Ez idáig még rendben is volna feltételezve, hogy nem mind arany ami fénylik, lehetne akár Heart Beat megoldás á la FC is ilyen.
NO DE !!!
A kivágás és a benne dolgozni látszó cucc bizony nem a számlap széle mentén helyezkedett el, hanem középütt !
Sejtésem szerint valóban az lehetett, aminek látszott. Ilyet (centrálturbijjon) sem láttam még soha mindennapos viseletben, ezt is meg kellett érni…

Szóval igen tág határok között mozog az emberek órához való hozzáállása.