Vagy pedig pihenésképpen újra sírnom, mert még most sem értem, mi történt. Pontosabban most már azért, mert nem tudom, történt-e egyáltalán valami. A mindenségit, felvehettem volna videóra "Az ártatlanság kora" című filmet, most megnézném, most nagyon de nagyon megnézném, talán mert olyan régen elvesztettem az ártatlanságomat, hogy már nem is emlékszem pontosan a történtekre. Csak arra, hogy öt éves voltam, apám meg anyám meztelenül verekedtek előttem, akkor ismertem meg a "ribanc" szó jelentését, és utána anyám meztelenül bújt mellém az ágyba, kékre verve, és zokogott. Ő ártatlan volt, én meg attól kezdve már nem.