Nagyon jó, hogy vetted a fáradságot, és begépelted nekünk a Stockholm-szindrómát. Biztos, hogy sokat tanultunk belőle.

De egy kicsit szeretnék visszakanyarodni egy korábbi témához.

A szakítás és a válás szerintem sem ugyanaz. Sőt!

Lehet, hogy van olyan, aki úgy házasodik, megy férjhez, hogy "legfeljebb elválunk", de ez egyre ritkább. Akik összeházasodnak, ott rendszerint mély elkötelezettség van, és ez - a nevében is benne van - összeköti a kapcsolatot akkor is, ha házasság nélkül már szétment volna. Nekem nagyon sokat jelentett a nehéz napokban, hogy tudtam, a párom vállalta ezt az elkötelezettséget.

Az utóbbi időben több ismerősöm is azért szakított a partnerével, mert az egyik fél nem volt hajlandó vállalni az elkötelezettséget.

De ez a beszélgetés éppen arról szól, hogy mi az az ok, ami elegendő ahhoz, hogy elváljak?

Most éppen arról van szó, hogy mi az az ok, amiért valaki semmiképp nem hajlandó válni, pedig az lenne a legjobb.

De miért válnak el manapság az emberek egymástól? Ti mit hallotok leggyakrabban? Hiszen szinte naponta találkozunk elvált emberekkel. Ki miért válik? Hogyan lehet megmenteni válófélben levő kapcsolatokat?