Először is sziasztok DK-sok
Nos, csapjunk a billentyűzet közé, attól tartok ez hosszú lesz. Ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek is, ugyanis mindig így biztatom magam, amikor nekikezdek az írásnak: „Öreg, fogd vissza magad, most tényleg csak a lényeget…” Az eredményből ez általában nem tűnik ki.
A csapat nevében köszönöm, mind a személyes (JohnnyBoy), mind a telefonon történt (Belfera, Pepy, valamint FishTax), mind pedig itt a DK-ban megírt a gratulációkat. Az utóbbiban – úgy láttam - a fehérvári kollegák jártak elől , viszont nagyon hiányoltam néhány illusztris paksi DK-s elismerését a győztes felé (talán ezért lehetne magyarázkodni MOL Szolnok Fun-nak) .
Elkövettem egy hibát, ugyanis – Fish-hez hasonlóan – elhatároztam, hogy anélkül írom meg a hozzászólásomat, hogy elolvasnám a többit. Sajnos nem tudtam megállni, többek közt ezért is írok magamhoz képest viszonylag későn, kicsit felment a pumpa. Mindenesetre próbálom úgy megírni ezt az értékelést, hogy néhányatok véleményét tartalmazó hozzászólást meg nem történtnek veszek, erre később szeretnék reagálni.

KUPAGYŐZTES!
Talán ezzel kellett volna kezdenem, mert ez a fontos. Mit mondjak, csodálatos érzés, férfiasan bevallom, a végén kibuggyant néhány könnycsepp. Talán csak a szolnokiak értik, hiszen a többi élcsapat az utóbbi időkben nyert valamit: bajnokságot, kupát, kinek mi jutott. Mi azonban egyetlen árva zászlócskát tudtunk kitenni a régi-új csarnokunkba, az is több mint 10 évre datálható, azóta „csak” mindig az élbolyban voltunk, gyakorlatilag 0 sikerélménnyel. Erre már sok mindenki várt! Ezért vagyok kicsit szomorú, és dühös az elfogulatlan DK-t figyelve.
Jól tudom, nem vagyok objektív, csak szeretnék az lenni, de remélem objektívebb leszek az úgymond „semleges” kocsmatársaknál. Ennek érdekében először is a tények:
A Szolnoknál 2 kipontozódás, a ASE-nél viszont 7 (!) a paksi oldalról 3 játékos fejezi be a meccset! Davis elég korán búcsúzik (36. perc), pedig M.O. legsportszerűbb játékosa. Pontosan ezeket emlegetik a legtöbben. Ez azonban politikus nyelven szólva csúsztatás, vagy inkább féligazság. Ugyanis a faultarány közel azonos, kb. 28-36, de ez a különbség legfőképpen az utolsó két perc alatt alakul ki, amikor is a paksiak 10-15 másodpercenként akadályozzák szabálytalanul a labdafelhozatalunkat. Ezeknek elég nagy százaléka lesz a sporik szerint sportszerűtlen hiba, de erről majd később.
Ha már itt, tartunk:
JÁTÉKVEZETÉS
Szerintem teljesen szétfújták a meccset, főleg az első félidőt. A szándékot értem, valszeg meg akarták fogni a meccset, az indulatokat. Ez olyan szinten sikerült, hogy egy semleges néző biztosan átkapcsolt egy másik csatornára, hiszen a büntető büntetőt követett, gyűltek a személyik, olyan vétségekért, amelyek a mai kosárlabdában mindennaposak (komolyan vették azt a szabályt, hogy a kosárlabdában tilos a testi érintkezés – és ez tudjuk mennyire megvalósítható )) Ráadásul rengeteg tévedésük is volt IDE-ODA! Ez főleg abból adódott, hogy rendszeresen fáziskésésben voltak. Mondtam magamban: „fault, ez is fault, hopp ezt meg lefújták. Mié?” Lehetséges, hogy ebben az időszakban az ASE-nak több hibát fújtak jogtalanul, valszeg ennek az áldozata lett Davis (szerintem 2 jogtalant kapott, az 5.-et a Grammy díjas „undorító” Vukiról). Csak csendesen jegyezném meg, hogy amikor Davist teljesen indokolatlanul és igazságtalanul zuhanyozni küldték támadófaulttal, akkor Paja már 12 (!) perce a padon ült, és meglepő módon a mocskos csaló, korrupt Váradi, egy nagyon „súlyos” szabálytalanság után egy támadó fault befújásával adta meg Neki a kegyelemdöfést. Ezt a hibát egyébként a színészi alakításoktól teljesen mentes Zacsi ellen „követte el”. Ja, a nekünk fújó sporik a 8. percben Lapovnál már a 4. hibát látták meg (Cziglernek és Sitkunak ekkor együtt sem volt ennyi faultja!). Az meg majdnem kimaradt, hogy Maljkovics 1 perccel az imént említett eset után mehetett a padra törölközőt teríteni a fejére. (36. perc).
Egyetlen szerencsénkre volt egy TREPÁK ZOLTÁNUNK! Ismét bebizonyította, hogy lehet rá számítani, főleg akkor nyújt maradandót, ha Lapov nem bevethető. Ez szerintem egyébként nem véletlen, Zolika egy jól nevelt, udvarias, szerény és önbizalomtól nem éppen duzzadó srác (ez komoly, kedves Sporttárs!), Bojannak viszont egy kiadós pihenésre, regenerálódásra lenne szüksége mostanában.
És akkor a sokat vitatott hajráról! Az utolsó 3 percbe úgy mentünk bele, hogy nálunk 2, az ellenfélnél 1 játékos „világított pirosan” (5. fault). A hajrá úgy nézett ki, hogy általában mentünk 9-7 ponttal, az ellenfél letámadott és próbálta megakadályozni, hogy menjen az óra, azaz taktikai faultokat követtek el. Nem ismerem a sportszerűtlen hibára vonatkozó pontos szabály leírását, de tapasztalataim alapján arról van szó, hogyha a játékos nem a labda megszerzésére, hanem az ellenfél továbbhaladásának megakadályozására törekszik, akkor kell sportszerűtlent ítélni. (Ezt egyébként a Rostas által kissé más megvilágításban előadott elődöntőbeli két sportszerűtlenünk – Vuki, ill. Szasza esete – is alátámasztja, amik egyáltalán nem voltak sérülésveszélyt magukban hordozó, durva faultok, mégis jogosnak éreztem, hiszen nem a labda megszerzésére irányultak (egyébként ezeket az eseteket nem is követte „felháborodott, cirkuszba illő” reklamálás a játékosok részéről, sem pedig „mocskos gyalázkodás” a nézőtérről.
Vissza a végjátékra. Tehát az ellenfél szándékosan arra törekedett – teljesen érthetően – hogy ne menjen az idő, felvállalva azt, hogy mindenképpen személyi hibát szereznek be, (4 ASE játékosnak volt 4 hibája) akár még a sportszerűtlent is felvállalva. Nos, a bírók – meglehet néhol szigorúan – be is fújták ezeket az eseteket. Egyébként mi is felvállalhattuk volna ezeket, hiszen az ellentámadások úgy néztek ki: Fodor Gery 3 másodperc alatt átrohant a pályán és futtából triplát dobott. Ha mi is odaütünk, akkor nem dob….
Ennyi volt az én nem teljesen elfogulatlan véleményem erről az elcsalt kupadöntőről.

Hajrá OLAJ ! (ne erőlködjetek, a bajnoki címet is megvettük…)