Szia Dragonfly!

„Tök jó”, hogy ekkora az időeltérés! Este megírom a hozzászólásomat és reggelre már válaszoltál is rá. Egyébként meddig is maradsz a „rabszolgatáborban”?

Írtad, hogy nem értesz egyet a pályáztatás rendszerével. Ezzel meg én nem értek teljesen egyet, csak annyiban, hogy nem az eddigi módon kellene történnie. A pályáztatásnak és a pk-i kiválasztás útján történő beiskolázásnak is megvannak mind az előnyei, mind a hátrányai. Az én meglátásom szerint igen is hasznos a pályáztatás, mert versenyszellemet teremt, ami jelenleg hiányzik (teljesítmény management!). Abban viszont egyetértek, hogy igen nagy hangsúlyt kellene hogy kapjon a pályázatok elbírálásánál a megelőző parancsnokok általi véleményezésnek és jellemzésnek. Ha minden igaz, akkor a ht. állomány új értékelési rendszere ennek feltételeit meg is teremtené!

Ha azt veszem alapul, hogy egy hadseregben inkább arra kéne felkészíteni mindenkit, hogy szükségesetben teljesen „idegen” emberekkel kell harcfeladatot megoldania (Ennek egy háborús vagy konfliktushelyzetben igen sok oka lehet!), sőt esetenként más nemzetbeliekkel, akkor igen is azt mondom, hogy a parancsnokoknak el kell fogadniuk azt, hogy az embereik elmennek az alárendeltségükből valamilyen oknál fogva és majd újak jönnek helyettük, akik egy idő után ugyanúgy „sajátjai” lesznek, mint a korábbiak. (A korábbi félreértések elkerülése végett először talán azt kéne tisztáznunk, hogy mit is értünk ebben az esetben "parancsnoki hatáskörön". Azt akceptálni tudom, ha a haderőnemi parancsnokról van szó, de egy annál alacsonyabb szintet már kevésbé!

Az új „humán stratégiai koncepció” kimondottan a tiszti állomány nagy személyügyi mozgásait irányozza elő! De ismereteim szerint így működik ez más NATO-hadseregekben is! Az alakulatok (dd., e, ö.z.) szellemiségének folyamatosságát nem a parancsnok kellene, hogy meghatározza azáltal, hogy ő iskoláztatja be a beosztott tiszteket, akik aztán ugyanoda kerülnek vissza, hanem a „röghöz kötött” tiszthelyettesi gárdának. Ezzel lenne biztosított az igen hasznos „csapatszellem” és „tradíció” fenntartását. (Ebben is lehetne szerepük a „vezénylő tiszthelyetteseknek!)

A magam részéről a fenti felfogásban kimondottan hátrányosnak tartom azt, hogy a parancsnokok (dd, e., ö.z., stb) határozzák meg azt, hogy kivel is akarnak beosztottként együttdolgozni. (Ez nem illik az alaprendeltetésnek megfelelő szellemiségbe, de igen „kényelmes” békeidőben!) Ennek olyan következményei lehetnek, amelyekről már Te is írtál: „sógor, koma, jó barát – effektus”, ami csak szerencsés esetben párosul képességekkel is! A tisztek vonatkozásában igen is hasznosnak találom az objektív (!!!!!!) pályáztatási rendszert, de ez csak úgy működhet, hogy arra is van elképzelése az elbíráló bizottságnak (előmeneteli bizottság?) már a kiválasztás előtt, hogy mi lesz az adott illetővel a végzése után és azt be is tartják, amit az illetőnek mondanak a kiválasztáskor. Kissé nehéz megélni, amikor az embernek kitűznek egy célt, amiért aztán keményen gürizik, aztán visszatérés után közlik vele, hogy sorry, de a jelzett helyet nem tudják biztosítani, sőt csak egy jóval alacsony „nívójú” beosztást tudnak felajánlani. Ez is a pazarlás egyik formája!

Az új szabályzók általi követelmények értelmében a tisztek előmenetelét igen is központilag (minimum haderőnemi szinten, de azt nem fogja át a beosztások teljes spektrumát!)kellene tervezni és nem „csapat-szinten”, mert ott lehet hatékonyan koordinálni ilyen volumenű dolgokat és ráadásul a már említett „belterjességhez” vezethet. Hogy az ilyen tervezés lehetetlen? Nálunk sokkal – sokkal nagyobb hadseregekben is elég jól meg tudják oldani! Nézz csak körül ott, ahol most vagy! Az én külföldi kollégáim mindegyike kb. 10 évre előre tudta azt, hogy milyen beosztásokba fog kerülni az elkövetkező 3 „fordulóban”. Azt ugyan nem garantálták neki, hogy konkrétan a világ melyik pontján, de azt igen, hogy milyen beosztásokban és feladatkörökben. Ezek a tervek kb. 80 - 90 %-ban be is jönnek! Így már kb. lehet tervezni életet, családot, stb.

Természetesen elismerem annak szükségességét, hogy bizonyos esetekben nem pályáztatás, hanem egyszerű kiválasztás útján küldenek ki valakit egy-egy tanfolyamra, vagy iskolára. De ennek kéne a kivételnek lennie, aminek nyomós oka kell, hogy legyen!

Üdv: Hamburger