És még egy megjegyzés: a barátnő nem ugyanaz, mint a házastárs. A házasság egy beavatási szertartás, egy tudatos felvállalása annak, hogy holtodiglan-holtomiglan. Olyan eskü (esküvő!!), ami - bárhogy is szeretnénk kibújni alóla - kötelez ("...ember el nem választhatja...").
Ezekre manapság legyintünk, és nem vesszük komolyan - pedig ez nem véletlen ám!
Ezért én mégis hiszem, hogy a válás különb, mint bármely más a szakitás, és nem csak a papírmunka miatt (még ha a lentebb leírtak sok esetben igazak a "sima" szakításokra is :)).