Üdv mindenkinek!

Kicsit behalt mostanában a topic, úgy látom, tehát megragadom az alkalmat, hogy a topic felhozásával egyidőben megosszam veletek gondolataimat és kérdéseimet az Üvegbúrával kapcsolatban.

Nos, nem olvastam még végig, 120 oldalon vagyok túl, de valószínűleg nem fogom befejezni. Nem látok ugyanis semmi olyat benne, ami ezt indokolná. Unalmas. Egy szürke, üres emberről szól, aki nem "üressé vált", hanem mindig is üres volt. Mondjuk úgy, mint az Egy tenyér ha csattan (A. Burgess) főhőse. Szegényes körülmények között nevelkedik, szellemi szegények között él, ő maga is az. A stílus megintcsak ásítást keltő, a költői képek nevetségesek (bár ez beleillik a főhősnő, mint rossz költő szerepébe, de akkor is unalmas). Egyébként nekem bejön az ilyen minimalista próza amúgy, de ez valahogy nem... Legyetek szívesek, meséljétek el, nektek mitől jó ez a regény! Kíváncsi vagyok, miről maradok/maradtam le, és most ebben semmi gúny nincsen.

A költészetét nem ismerem, arról nem tudok nyilatkozni, majd utánaolvasok.

Sziasztok,

ControlDenied