P126FUN: Tipikus női mentalitás! Az én oldalbordám is a csillogóra ugrik, de már a lányaim (ici-picik még) is gyémánttal kivert aranyórára áhítoznak... De azért nem reménytelen a helyzet, egyszer érdemes megmutatni az asszonykának egy tisztességes régi mechanikus óra (pl: a Stowa ;)) ) szép, díszített szerkezetét, és mellétenni egy Citizen jellegű kvarcot kinyitva, hadd csodálja meg a gagyi Miyota műanyag werket. Ezek után általában büszkébbek lesznek a mechanikusra..
Amúgy valóban építi a Bulova és a Sector az órádban levő werket óráiba, de azért ezek csak az olcsóbb darabjaiban fordulnak elő. A "drágább" (eleve nem számít egyik sem prémium gyártónak) óráikban ETÁ-k ketyegnek. De ez ne zavarjon, nagyon tisztességes ez a mechanika, "belépő" mechanikus órának tökéletesen megfelel. Ha később kellően megfertőződsz óragyűjtési mizériával, úgyis szaporítod a kollekciót! ;-)

IDŐMÉRŐ: Bocsáss meg, de én is a helyesírás csiszolgatását javasolnám, az egyszerűség kedvéért ellenőriztesd le a kész szöveget a WinWord helyesírásellenőrzőjével, komolyabb baki akkor már feltehetően nem marad benne. Amúgy tetszenek a képek, az menyasszonyod kis oszlopos vizsgaórája pedig nagyon szép munka! Közelebbi képeket is szívesen látnék róla!

GLASHUETTE: Igazolva érzem régi pampogásom, miszerint nem mind arany, ami fénylik! Sajnos a Lange - szerintem - nem teljesen jó úton jár. Az órái fantasztikusak, de a csodálatos kidolgozás nem párosul megfelelő gépesítettséggel, és feltehetően nem egyenletes a minőség. Engem például zavar a funkció nélkül is csavaros billegő, mert ez például szinte biztos, hogy ront a pontosságon. Egy sima billegő Breguet rugóval alighanem sokat javítana a minőségen (tudom, optikailag meg rontana)! Másrészt a Lange konstrukciói amolyan "Fradi" stílusú (mindent bele) dolgok, pl: a Sax-O-Mat tragikusan el van bonyolítva, teljesen felesleges műszaki nyakatekerések vannak benne, márpedig mérnökként felelősségem tudatában ki merem jelenteni, hogy bármilyen műszaki probléma megoldására a lehetséges legegyszerűbb konstrukció a legjobb konstrukció! A Lange féle kézzel beszerelt csavaros kőfoglalatok soha nem adnak olyan pontos megvezetést, mint amire a CNC szerszámgépekkel mart foglalatba precíziós préssel helyreillesztett kövek képesek, stb... Nem véletlenül kukacoskodtam anno, hogy a Lange minőségét szerintem egy kézzel finishelt ETA is eléri, sőt meghaladja (lásd pl: NOMOS, D&S, stb..)!
- A Chopard a tipikus példája annak, hogy mire képes a mai technológia, ha egy werket eleve maximálisan a gépi gyártás lehetőségeit kiaknázva terveznek, és a kézi munkát azokra a végbeállítási fázisokra használják, amelyek ténylegesen javítják a minőséget! Mellesleg emiatt Chopard árban is sokkal elérhetőbb.
- Másrészt tanulságos az, hogy új werkekről van szó, s az egy szál, már használt és koros Patek werk "kilóg" a sorból. Bizony jó lenne megmérni, 5-10 év múlva is ezeket a werkeket! A Chopard szoros illesztései lehet, hogy az olaj öregedtével és egy minimális kopás után már pár év elteltével is komolyabb eltéréseket mutatnának, míg a Patek felhasznált anyagai és minősége garantálják, hogy az óra fogja hozni a formáját évtizek, talán egy évszázad múlva is (a tesztben szereplő eredmények szerintem egyértelműen az öreg olajnak és némi szennyeződésnek tulajdoníthatóak). A Lange-ről inkább nem mondok semmit, mert annyira gondos a kidolgozás, és annyira jók az anyagok, hogy ezt a talán nem élvonalbeli, de a hétköznapi felhasználás igényeit kielégíteni tökéletesen képes pontosságot lehet, hogy időtlen időkig fogja hozni. De ezt senki nem tudja, a 8 éve újraindított Lange werkjeinek közük nincs a 45 előttiekhez, nincs tapasztalat, majd 100 év múlva megbeszéljük!
- Tapasztalatként általánosságban azt merném mondani, hogy egy óra minőségét én valójában csak egy öreg óránál bátorkodom megítélni. Új korában gyárilag beszabályozva majd' mindegyik óra jó, ami már ekkor sem az igazi, nos az spártai egyszerűséggel gagyinak titulálható! De a valóban jó minőségű óra évtizekek múlva is jó! És ezt öreg órákban matatva lehet legjobban megítélni. Hadd tegyek némi rangsorolást a saját régi óráimon szerzett tapasztalataim alapján:
- Talán a legjobbak a régi (45 előtti) kézifelhúzós minőségi werkek. Ezekben Breguet rugó, bimetál billegő van. Ütésbiztosítás nincs, ez sajnálatos, de ha vigyázunk az órára, akkor nem baj. Nagyon munkás a beszabályozásuk, de hidegben-melegben kiválóan működnek. Lazábbak a csapillesztések, és alacsonyabb a féllengésszám, így ezek a werkek általában napi 4-8 mp pontosságnál nem jobbak, de ezt a pontosságot az olaj öregedésétől függetlenül hozzák, de még "kiszáradva" is pontosan és megbízhatóan járnak. Ilyen az öreg Patek, IWC, Zenith, Longines (még nincs kinnt), de több más veretes darab is ilyennek minősül. A nem kompenzált billegőjű, de minőségi darabok ugyanezen tartósságot kissé rosszabb pontosság mellet hozzák.
A modern darabokból persze több maradt, és így nagyobb is a szórás, hisz az egész régi órákból eleve többnyire csak a jó minőségűek maradtak fenn.
- A 45 utáni eresztés legjobb darabjai a régi IWC-k, JLC-k, Rolexek, Longinesek. Ezek ma is teljesítik a gyári elvárásokat, említésre méltó kopások nincsenek. Nagyobb a féllengésszám, sokkal érzékenyebbek az olajokra. Frissen olajozva, gondosan beállítva kiváló értékeket mutatnak, de már egy fél évre letéve, nem használva, illik újra beszabályozni őket. Négy-öt évente muszáj kitisztítani, újraolajozni őket.
- Nekem viszont csalódás az Omega! Nem mintha rossz lenne, de a hírnevéhez mérten nem vagyok elragadtatva. Erősen elhasználódott, kopott werkek, az automatáknál a rotorok csapágyaival legtöbbször gond van, szinte nincs is kisebb-nagyobb javításra nem szoruló darab. Az én meglátásom szerint a régi Omegák minősége meg sem közelíti a JLC, IWC vagy Rolex által hozott minőséget, nem jobb, mint a minőségibb tömeggyártott werkek színvonala. Ugyanakkor meglepően sok ETA és AS kiváló állapotban van éltes kora ellenére. Ezek már a minőségi tömeggyártás termékei, nem véletlen, hogy gyártásban a 70-es évek után csak a valóban kiemelkedő minőségű egyedi werkek maradtak meg (azok sem mind), hiába gyönyörű egy bronz Omega 552-es automata, ha rosszabb, mint egy ETA 2892 (sok a baj az 552 automatikájával, még az egyszerűbbnek szánt 1022-es is megbízhatóbb, de annak meg a felhúzó-állítószerkezete szokott vacakolni)! Ugyanakkor rám nagyon jó benyomást tettek a Certina, a Marvin, a DOXA, GUB!! saját 50-es, 60-as évekbeli werkjei. Szinte mind megbízhatóan működnek, jó pontosságot hoznak, az elhasználódás minimális. Az ápolásra, olajzásra ezek is érzékenyek. (Az oroszokat meg már korábban kitárgyaltuk.)
- Más szint a sok olcsó, igénytelen, divatórába szánt pecekgátszerkezet, sík egyszerű svájcihorgony. Bár vannak meglepően stramm darabok, de a legtöbbnél érezhető, hogy amolyan "Swatchos" stílusban, pár éves, legfeljebb egy évtizedes élettartamra méretezték őket. Van ugyanakkor néhány (pl: EB) pecekgátszerkezet-típus, ahol a kopásokkal olyan jól számoltak, hogy az istennek sem akarnak kimúlni. Túl pontosnak nem nevezhetőek, de évtizedekig üzembiztosak voltak, ma is stabilan járnak.
- S végül egy kicsit más világ a nagy óraipari krach utáni eresztés. Ezek a mai werkek a CNC gépek szülöttei, pontosak, hihetetlenül jó, néha "hajókronométergyanús" mérési értékeket lehet velük produkálni, másodpercre pontosan beszabályozni őket, viszont nem tudni, hogy a nagy féllengésszám és a nagyon szoros illesztések elkerülhetetlen kis kopásai, az olaj öregedése pár évtized alatt mire vezet majd. Valószínűleg a ragyogó új állapotbeli értékeket nem fogják hozni, de a jobb darabok üzembiztos és megfelelően pontos járásra képesek lesznek évtizedek múlva is (hozzáromlanak a Langék minőségéhez ;-))) ).
- Hozzáteszem, hogy mindezek a saját tapasztalataimból leszűrt vélemények, s nyilván az egész óraipar csak egy szűk szegletére van rálátásom!

ORAGYUJTEMENY