Kedves Philippi!
Van egy mondás, nagyon régen mondta valaki, úgy hívták, bölcs Salamon. Azt állította, „sokkal jobb a dolga kettőnek, mint egynek.” Én sokszor gondolok erre a mondásra, amikor rossz irányt vesznek a gondolataim.
Van egy másik mondás, ami szintén sokat jár a fejemben:
„Tudod, mi a boldog házasság titka? Vigyél boldogságot a házasságodba!”
A kérdés csak az, van-e boldogság-forrásod a társadon kívül?
Vacskusz!
Mit értek testi épség veszélyeztetettsége alatt? Azt, amikor nem tudhatom, mikor kerül elő a nagykés, vagy mikor rúg meg úgy, hogy a földön maradok.
Igazad van, valóban meg lehet gyötörni valakit lelkileg is, nem csak testileg. Nőt is, férfit is. De nekem ilyenkor eszembe jut Victor Frankl visszaemlékezése a koncentrációs táborról, ahol ugyebár maximálisan ki voltak téve a lelki terrornak. Mégis voltak, akik nem roppantak bele!
Különben pedig biztos vagyok benne, nincs „jól irányzott pofon” még „alapos okkal” sem! Csak pofon van, és a pofon akkor is pofon marad, ha magadnak nagyon szépen meg tudod magyarázni. Ámbár egy pofon miatt még kevesen váltak el, főleg, ha a pofozkodó fél bocsánatot tudott kérni.
Nyúlbúl, veled annyira egyet tudok érteni! Olyan jó, amikor mások megfogalmazzák helyettem, amit én gondolok! Pontosan ilyesmit élek én is át. A párom úgy fogalmazta: eltávolodtunk egymástól. Erre én azt mondtam: és ez miért baj??
Képzeljétek, mi történt volna, ha azt mondtam volna: hát igen, milyen szörnyű, én se bírom már, hogy sehova nem megyünk együtt, alig vagy itthon, és egyébként is...
Azt az embert, aki testileg-lelkileg bánt, két okból lehet szeretni: a teljes kiszolgáltatottság okán (olyan alkat vagyok, hogy képtelen vagyok a saját lábamon állni, muszáj valakibe kapaszkodnom), vagy a feltétel nélküli szeretet okán (megértem a másik borzasztó gyengeségét, ami abban mutatkozik meg, hogy engem bánt)
Haliho, neked igazán örülök, mert azt látom, hogy a szüleitek kitartása megteremte a ti életetekben a gyümölcsét!
Dolinka! Olyan jó, hogy megosztottad velünk gyerekkorod szörnyűségeit! Meg az is nagyszerű, hogy látod, mi lett a következménye. De nem nagyon értem, mit jelent, hogy érzelmileg függesz a párodtól? Hogyan próbálsz ezen változtatni? Rossz ez neked, vagy neki?
Mamóca, ez a Stockholm-szindróma engem is érdekel, bár szerencsére nem vagyok benne érintett. Írnál róla bővebben? Sajna nem sok időm van utána nézni.
Örülök, hogy ilyen sok beszélgető társra leltem!
Judelegy