Sziasztok!

A testi épségbe szerintem beleszámít a lelki épség is...
Viszont! Vannak olyan kapcsolatok, amik végülis működnek, nem okoznak se testi, se lelki sérülést, csak egyszerűen nem adnak boldogságot sem, mert kiüresedtek. Szerintem a legtöbbször ilyen esetekben merül fel a váljunk, vagy ne váljunk kérdés, úgy mit komoly dilemma (legalábbis a környezetemben). És ilyenkor én is azt mondom, amit judelegy, hogy nem biztos, hogy az ember boldogsága a másiktól függ. Persze, befolyásolja, de nem szabad hagyni, hogy teljesen ki legyünk szolgáltatva a másiknak érzelmileg. Talán az a legfontosabb, hogy el tudjuk fogadni, hogy két külön ember vagyunk, viszont ezt meg is tudjuk beszélni egymással. Tudjunk külön menni ide, vagy oda, tudjunk külön dolgoknak örülni, de fogadjuk el ezt a másiktól is. Ez persze ideális állapot, ami ritkán valósul meg, de talán meg lehet közelíteni, és akkor talán örömmel le lehet élni az életet egymás mellett... Főleg, a már vannak gyerekek is.

A testi és lelki bántalmazós helyzet persze más. Csak egy megjegyzés, szerintem is elképzelhető, hogy valaki szereti még mindig az őt megalázó férjet. Nem ilyen, de valami hasonló tapasztalatom nekem is volt.. Pedig nem vagyok mazochista, sem betegesen kötődő.

puszi
nyúlbúl