Egyetertek Vacskusszal. Ha egy hazassagbol eltunik a szeretet, ha egy hazassag nem tesz boldogga, akkor mindegy, hogy van gyerek vagy nincsen, mindegy hogy van harmadik vagy nincs, minden mindegy. Abbol a legjobb kilepni.

Ha pedig mar valaki eljutott odaig, hogy boldogtalan, nem erzi jol magat, ha ugy erzi mindent megtett a kapcsolat megmenteseert, amit o tenni tudott, akkor a valas a legjobb megoldas. Meg akkor is, ha a masik fel esetleg nem igy erzi meg, meg nem jutott el ugyaneddig a felismeresig. Meg akkor is, ah a masiknak ezzel fajdalmat okozol. De a fajdalom az akkor es ott van. Utolag o is maskeppen fogja latni.

Sokkal tisztessegesebb ez igy, mint mindenfele ideologiak miatt benne maradni egy hazassagban.
Ugyanis semmi sem lehet indok a sajat magad boldogtalanna tetelere. Elso sorban a sajat magad eleteert felelsz, azt kell jol megelned. Nem 80 evesen kell azon gondolkozni, hogy "mi lett volna, ha..."

En megtapasztaltam ezeket, elmentek mellolem, fajt, rosszul ereztem magamat, cserbenhagyottnak, megalazottnak, eldobottnak.
A masik felet meg kegyetlennek, es gonosznak gondoltam.

Mostanra halas vagyok leginkabb, hogy nem maradt mellettem, hogy a sajat boldogtalansagaval nem tett engem is boldogtalanna. Hogy a kozos gyerekunket meg ha egyedul is, de boldogan nevelem - illetve mostanra mar nem egyedul:-)))
O pedig fantasztikus apava valt.
Ha nem teszi meg ezt a lepest, akkor ket keseruve valt emberkent elnenk most egymas mellett, ha ugyan.

Philippi (csak igy mar nem tudtam regisztralni)