...Tisztelt tőgyeim és, kühümmmm, nyulaim!
A minap ..., ez a levél - közben két kezével párhuzamosítja az asztalon fekvő, a néző számára olvashatatlan A4-es lapokat - furcsamódon, hihihi..., szóval a postaládámban ladolt...

Mivel éppen délben néztem meg a postaládámat, a pofám leszakadt: találtam benne egy ebédmeghívást! Hát, kedves tölgyeim, gyulaim, ... úgy látszik, a mocskos, aljas, angyalföldi lumpenproli gruppp, már semmitől sem riad vissza.

Gyalázatos! Hogy emígyen próbáljanak engem! Értik?! Engem, az örök tévedhetetelnt, a tisztakezűt, a jóravalót rábírni arra, hogy az utolshow vacsorájukon is résztvegyek, ez több, mint felbátorító!

- De Zsolt! Hogy a kedves nézők is értsék: milyen menüt ajánlottak?

- Köszönöm a kérdésed, Bandikám, megmondom, mert nélkülem nem fognak jóízűen zabálni a mocskok! Ezért elmentem, és megnéztem, hogy ...

- Bocsáss meg: nem közös zabálás volt az EszDéEsz-szel? Hmhmmm!

- Fején találtad, igen az volt. Show-lett, füstölt csülökkel, kenyérrel és sörrel... A belem fordul ki az ilyen akasztófavirágoktól! Hogy nem tudnának eltakarodni és örülni, hogy nem lámpavason végezték a pufajkás ebtársaikkal 1ütt! ..............................

(Aki a valóság és a képzelet között esetlegesen párhuzamot ismerne fel, az sürgősen keresse fel állatorvosát, méregkeverőét!)