"Simon Tibi emlékére

"Imádom az erdőt, sütögetni faszénen"

Szeretem a lovakat, a lovaglást és a fiam vízilabda edzésére járni, teljesen kikapcsol. Imádom az erdőt, sütögetni faszénen... Simi szavai ezek, a legnépszerűbb és legkeményebb Fradi-hátvédé. A zöld-fehér szurkolók egyik kedvence volt, mert ha ő ott volt a pályán, az ellenfél csatárai nem nagyon mertek "ficánkolni", magabiztosságával megnyugtatta nem csak a Ferencváros védelmét, de az egész csapatot, s a szurkolókat is. A szíve mindig jó helyen volt...

Fiatal, tettrekész emberként ismertük, akinek a jelen és a jövője egyformán fontos. Tele volt tervekkel és tettvággyal, legnagyobb álma az volt, hogy egyszer a Fradi elnöke lehessen. Nem a kéziseké vagy a pólósoké - csakis a labdarúgóké. Álma nem vált valóra, az álma rémálommá lett. Az a sötét, budai éjszaka...

Már elköszönni sem volt ideje a családjától, a barátaitól, a szurkolóktól, s régi játékostársaitól, riválisaitól, mert persze azok is voltak neki. Akik nagyon is tisztelték őt, Simon Tibort, a Ferencváros tizenhatszoros hátvédjét, aki egyike azon szerencsés magyar focistáknak, aki a Bajnokok Ligájában pályára léphetett - a Real Madrid és az Ajax ellen. Mincsoda meccsek voltak... Bácsi Sanyi és Véber Gyuri is meglátogatták Simi. A volt újpestiek, a legnagyobb ellenfél legnagyobbikai - akik maguk is megküzdöttek a fociért, az életért, a jövőért. Értelmetlen és felfoghatatlan az, ami Simivel történt.

Hatan - egy ellen. Rendőrök és a biztonságot őrködők. Rend és biztonság... Tibi megadta magát, nem akart "balhét", mégis megütötték, addig, amíg el nem veszítette az eszméletét.

Vegyünk egy mély lélegzetet, és gondoljunk együtt Simire, az örök Fradistára, az örök focistára, az örök győztesre.

Hátha meghallja, s jobb lesz neki odafönt.