Ibolya, mint egy hajadonfőtt elmeháborodott, rohangált a Szobában, ahol az asztalon ott állt a Gép.

Szavamra mondom, csikorgatta a fogát.

Nem, nem, ez nem lehet, mondta. Észlelt valami különöset, amikor beengedtem a bejárati ajtón? Vagy az alatt?, kérdezte.

Elfordítottam a fejem, mint aki nem ért semmit.

Hullámzott a keble a szürke pulóver alatt. Azt kiáltozta:

"Igen, igen, a nője voltam!"

Ps: Most nem egy "Hö", hanem egy "Ahhhh!" jön.