nem vagyok fan.

nem a kedvenc zenekarom az AIC. (de mindig is nagyon szerettem.)

nem próbáltam heroint, nem is fogok, terveim szerint.

de nagyon szomorú vagyok.

volt idő, amikor nagyon sokat jelentett nekem a zenéjük. amikor én is tele voltam feloldatlan feszültséggel, amikor én is sokat búskomorkodtam. akkor az AIC mindig jót tett nekem. megnyugtatott, felkavart, de mindig jó hatással volt rám.

aztán később, ahogy idősödtem, kijött az unplugged, és kiderült, még a legvadabb számaikban is milyen zeneiség tud lenni. csodálatos az a lemez.

és most az AIC egyik sarokköve elment. vele együtt egy egyéni, semmi máshoz nem hasonlító énekstílus, szövegvilág és dallam.

"it's gonna rain when I die", énekelted, és állítólag a héten Seattle-ben végig esett.

ha már az életben nem sikerült nyugalmat találni, talán a halálban sikerül majd.

Layne Staley, nyugodj békében.

-p