A magyarok legnagyobb gyulése
- A Chicago Sun-Times írása -
2002. április 18. 7:00
Eddigi történelmük legnagyobb összejövetelét élték meg a magyarok múlt szombaton Budapesten. Egy választási nagygyulés volt ugyanis, melyet az uralkodó jobbközép kormány és vezetoje, Orbán Viktor számára szerveztek, és amelyen becsléstol függoen négyszázezertol egymillióig terjedo létszámban vettek részt. Azt azonban senki sem kérdojelezi meg, hogy ez volt a legnagyobb összejövetel a magyarok történetében.
Ami azonban többet jelenthet a Guiness-rekordnál az az, hogy az elozo heti választások elso fordulóján a Fidesz és Orbán a jelentések szerint vesztett a szocialistákkal szemben - és ezzel a nagy esélye van arra, hogy a második fordulót is elveszítse. Mi is történt?
A válasz a kérdésre mást is érdekelhet a magyarokon kívül.
Mindenki Orbán gyozelmét várta az elso fordulóban és a szociáldemokrata európai sajtó meglepett derurol tett tanúságot a Fidesz visszaesése láttán. "Megkíméli Európát egy újabb szélsojobbos-konzervatív koalíciótól" ujjongott a Financial Times.
Meglepetésük értheto, ha arra gondolunk, hogy Orbán alatt Magyarország sokkal látványosabban prosperált, mint bármely másik közép- vagy kelet-európai ország. Belépett a NATO-ba és segített kiterjeszteni Európa "stabilitási zónáját". Egyike volt a koszovói háború nyerteseinek, nem csak azzal, hogy logisztikailag támogatta a NATO erofeszítéseket, de azzal is, hogy meghiúsította a Pristina elfoglalására irányuló orosz tervet azzal, hogy nem engedte át légterén az orosz katonai gépeket. Úgy tunt, a Fidesz megérdemli a gyozelmet, hiszen eleget tett kötelezettségeinek.
Az európai baloldalnak ez azonban komoly fenyegetést jelentett. Ha Orbán csatlakozott volna az olasz Berlusconi, José Maria Aznar spanyolországi, vagy az új dán középjobb kormány Európát körbefogó tengelyéhez, a baloldal megtapasztalhatná politikájának fordítottját - melybe akár az is beletartozhat, hogy segítenek-e az USA-nak a Szaddam eltiprását célzó törekvésekben.
Orbánt megállítani tehát elsodleges feladattá vált. A választási kampány közben a szociáldemokrata pártok arról panaszkodtak, hogy a konzervatív Orbán "intervencionalista" és nem feltétlenül barátságos a külföldi befektetokkel; EU-hivatlnokok arról panaszkodtak, hogy "euroszkeptikus"; a nemzetközi sajtó pedig arról, hogy túlzottan "nacionalista" és szövetkezett a szélsojobbal, általános pletykává vált tehát, hogy Orbán "autoritariánus". Más szavakkal Orbán a klasszikus "riogató" kampány áldozatává vált.
Ha ezeket a vádakat egyenként vizsgáljuk meg, meglehetosen összetett kép bontakozik ki elottünk.
A Financial Times legkeményebb vádja az, hogy Orbán alkalmanként beavatkozott a gazdaságba, hogy megvédje a magyar érdekeket - ám ezek a beavatkozások igen szerények a szabad piacnak nyújtott támogatáshoz képest, és triviálisak, ha Magyarország gazdasági feltámadásával állítjuk párhuzamba. Ráadásul, a beavatkozás vádja szinte kizárólag a szocialistáktól származik.
Amikor EU-hivatlnokok valakit "euroszkepticizmussal" vádolnak, a célpontjaik éppúgy a szabadpiaci, vagy az amerikapárti tényezok. Orbán mindkét dologban bunös: nyílt támogatója volt az USA-nak az európai politikában, és elszántan igyekezett biztosítani, hogy az EU-szabályozás ne érintse hátrányosan, a versenybe kerülo magyar gazdaságot. (Itt kell bevallanom: Orbánt 1994 óta ismerem, azóta, hogy segített építeni az új-atlanti kezdeményezést, mely közelebb hozta egymáshoz Európát és az USA-t.)
A Financial Times vádja, hogy túl közel került a szélsojobbhoz, igen súlyos - ám többet árul el a Times-ról, mint Orbánról. Ami biztos, a magyar többpártrendszerben Orbánnak talán a kisebb pártokra, köztük a szélsojobbra is kellett támaszkodnia. Az ellenzéki szocialisták azonban közvetlenül a magyar kommunista párt örökösei.
Itt a Times ahhoz a meggyozodéshez ragaszkodik, hogy még mindig jobb egy posztkommunista párt a kormány alapjaként, de a poszt-fasiszták, vagy "nacionalisták" még egy koalíció csendes kisebbségeként sem turhetok. Ez a meggyozodés téríti félre az egész európai politikát - és ezt igyekezett Orbán aláásni.
Nem úgy hogy szövetkezne velük (tulajdonképpen a szavazataikat akarta megszerezni), hanem azzal, hogy létrehozott egy olyan múzeumot egy volt budapesti KGB-épületben, amelyet a kommunizmus buneinek bemutatására alakítottak ki. Csak ha a totalitarizmus mindkét formáját egyaránt elfogadhatatlannak mutatják, csak akkor veszti el igazán az élét az európai szemekben.
Ami pedig az "autoriterre" vonatkozik, a szó annyit jelent, hogy valaki alkotmányellenesen, illegálisan gyakorolja a hatalmat. Orbán sosem tett így. O egy demokratikus kormány eros, dinamikus és határozott vezetoje. De erre a helyes kifejezés a "tekintélyt parancsoló".
Ha Orbán nyer, ez lesz a legnagyobb visszatérés Lazarus óta. Igen, még jelentosebb mint Hugo Chavez visszatérése, hiszen ez szabad emberek szabad választásának eredménye lesz.
A magyarok legnagyobb gyulése óta semmit sem lehet kizárni.
John O'Sullivan
