Kedves csilla5, - igen fiatal vagy, - talán nem is csoda, hogy sok dolgot nem értesz.
Néhány dolgot:
1. Maradjunk abban, hogy itt soha nem volt kommunizmus, - ami itt volt, az egy állammonopolkapitalista - szocialista kísérlet volt, - ami azért igencsak eltért úgy a szovjet, mint a környező, un. szocialista országok gyakorlatától, - és nagyon sok tekintetben bőven állta a versenyt a fejlett nyugattal, - például a szociális gondoskodás, a lakosság egészségügyi ellátása terén, - de gazdaságilag is voltak erős pontjai, - például a mezőgazdaság teljesítménye meghaladta a világátlagot.
2. Az ország ezt az utat nem önként választotta, - ezt az utat Churchill és Sztálin jelölte ki nekünk, - és aki erről az útról le akart térni, annak a következményeit 1956 és 1968 eseményein tanulmányozhatta.
3. Viszont, - minden rosszban van valami jó, - a történelmi változás a társadalmat átstrukturálta, és óriási társadalmi mobilitást hozott, - ennek is voltak természetesen anyagi vesztesei, - bár egy polgári család azért a felhalmozott anyagi és főleg erkölcsi - tudásbeli tőke birtokában a hatvanas évek végétől már ismét élhette megszokott életét; - de például megnyílt az élet olyan fiatalok számára, mint pl. Orbán Viktor, aki a Horthy rendszerben maximum a felcsuti patkolókovács szintjére küzdhette volna fel magát.
4. Nem lenne itt célszerű vitát nyitni arról, hogy kinek mit adott az a rendszer, mert messze vezetne, - de azért tudnod kell, hogy abban a rendszerben nem volt koldus és nem fagytak meg emberek télen az utcán. Aki dolgozott, az boldogult, és a munkahely nem egy eszmei lehetőség volt, hanem valóság, - mindenkinek a társadalomban.
5. Természetesen a parlamentáris demokrácia természetesebb formája az államirányításnak, mint az egypártállam, - de most is előfordult, hogy a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket, - felszámoltunk jól működő strukturákat és nem adtunk helyette semmit.

Az élet azért bonyolultabb annál, mint gondolod, - ne dőlj be a jelszavaknak, - nem mindegyik igaz...
:O)))