József Attila: (Szállj költemény...)

Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, -
van idő, csípjük csak fülön.

Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.

Szólítsd, mint méla borjúszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd szívükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.