Az etikánk között valóban áthidalhatatlan a távolság.

Én a kokárda híve vagyok, akik a nemzetért tettek,
a sváboké, a zsidóké, akik 1848/49-ben mellé álltak, a kiegyezésé, a Monarchiáé, Bethlené, Teleki Pálé, 1956-é, Antall Józsefé, Orbán Viktoré.

Ezt büszkén vállalom.

Nem támogatom a nemzetárulókat, az idegen érdek kiszolgáló labancokat, kunbélákat, nyilasokat, kádárokat,

Nem kedvelem a gyilkosokat, és mai mosdatóikat,
mai felvállalóikat, örököseiket.

A kokárda az árulók elleni kiállást jelképezi
ma is csakúgy mint 48-ban, a Bach- vagy Kádár korszakban, 45 után az orosz megszállás ellen, 56-ban a szabadságharcért.

Senki nem mondta, hogy most mindenki tüzzön kokárdát, kokárda nélkül is lehet mindezt vallani.

De aki támadja, az lehet-e magyar ember?

Ti bolsik itt hörögve támadjátok a nemzeti oldalt,
miközben róka kovácsotok már kitűzni kényszerült,
és mindennap az általatok KIÁSOTT lövészárkok temetését ismétli.

Ő már rájött, hogy ezzel kokárdagyalázó, tetemcafatos nemzetáruló, quislingi etikátokkal
hosszabb távon teljes megvetés vár rátok.

Még akkor is ha a pillanatnyi hazugságaitokkal most győznétek!

Ennyit az etikádról.